Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Az európai hatalmi egyensúly és a Habsburgokkal való megegyezés szükségessége

A nemzetiségi kérdés, a katonaföldrajzi fenyegetettség és egy esetleges kisállamiságból fakadó kiszolgáltatott geopolitikai helyzet miatt a kortársak még az integer Magyarország önállósága mellett is valamilyen nagyobb politikai keret védőernyő szerepét is szükségesnek vélték. Deák már 1842-ben úgy látta, hogy a birodalom felbomlásakor Magyarország önállóságát és egységét is veszély fenyegetné, igazából egyetlen nemzetnek sem áll inkább érdekében a Habsburg-monarchia fönnmaradása, mint a magyarnak. A birodalom megszűnése esetén minden nép nyerne, saját nemzetállamát hozhatná létre, ahhoz csatlakozhatna, míg „Magyarországnak magyar tartományai semmivé lennének önállásukra s nemzetiségökre nézve, de hiszen ezekkel Európa mit gondolna? Sem számuk sem politikai fontosságuk, sem műveltségük, sem kereskedelmi fontosságuk nem olyan, hogy ezáltal más országok simpathiáját bírnák ... úgy bánnának velünk, mint tört számokkal"28

Nagyobb, védelmi szerepű integráció kialakítására persze azok is gondoltak, akik a Habsburg-dinasztia uralmát Magyarország alkotmányos önállóságával „incompatibilisnek", függetlenségére nézve örökös veszélynek tekintették. Ez a magyarázata Teleki és Kossuth konföderációs tervezeteinek. Az emigráció képviselői azonban reménykedtek, hogy nemzetiségek igényeit a külső szövetségesek mérséklik, s a megyei és testületi önkormányzat a konföderációs megoldással együttesen kielégítheti őket. A független Magyarország és a környező kisállamok szövetsége pedig - a kölcsönös védelmen túl - kitöltheti az európai egyensúlyban keletkezendő űrt, amelyet a megszűnő dinasztikus Habsburg-Ausztria hagyna maga után, s így a nagydiplomáciának oly fontos ellensúly-szerepet is átveheti békés középhatalomként.

Az 1848-as eseményekből viszont Deák és köre azt a következtetést vonta le, hogy a meghatározó erők Ausztriának nélkülözhetetlen szerepet szánnak az európai hatalmi egyensúlyban, amíg csak lehet, vele számolnak. Magyarország függetlenedése tehát ütközik céljaikkal, érdekeikkel, ezért azt akadályozni kívánják. Az emigráció vezetői úgy látták, hogy legalábbis Franciaországnak bizonyosan jól jönne a vele szemben ellensúlynak használt Habsburg-birodalom szétverése. A hazai liberálisok mérsékelt közjogi programot valló szárnya szerint viszont III. Napóleonnak - az olaszok és poroszok ellenében - akár kedvező is lehet egy meggyengített, de azért másodrendű hatalomnak megmaradó Ausztria fennmaradása: a Magyarország feletti ingatag uralom gyenge állapotában konzerválná

28 Deák levele Oszterhueber Tarányi lózsefhez, 1842. nov. 10-16. Kiadta Sándor Pál in „Történelmi Szemle" 1979. 2. sz. 272. p.

196