Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Erre - túl azon, hogy történelmietlen a nacionalizmus korában ilyen nagylelkűséget várni - a magyar nemzetiség idegen impérium alá kerülésével kapcsolatos említett aggályok miatt sem volt esély. De akadályozta ennek megfontolását a kor diplomáciai számításait gyakorta befolyásoló két geopolitikai „dogma", a nagy- hatalmiság és a természetes határok elve is. Utóbbi tekintetében - a haditechnikai és közlekedési viszonyokat figyelembe véve nem is indokolatlanul - gyakorta a biztonság fő kritériumai közé számították, hogy a védelem a folyókban és a magasabb hegyekben komolyabb terepakadályokra támaszkodhasson. A nemzetiségek függetlenedésével a magyar politikának le kellett volna mondania a Duna és a Kárpátok nyújtotta földrajzi támaszról. Deák sógorának írt emlékezetes levelében ezt így fogalmazta meg: a nemzeti igények alapján olyan szövetségi állam jönne létre, „melyben a magyar faj az ország közepén természetes védhető határok nélkül csak töredéket képezne."25

Mindeme szempontokat és következtetéseket együttesen decemberben a következőképpen foglalja össze Deák: „talán jobb lenne a horvátok nélkül ellenni. Természetes határ választ el tőlük, s mind idegen nemzeti faj. Erdélyt kell megtartani, a természetes határok megőrzése végett és közel félmillió magyar-s székelyért. Erdéllyel és a Dunávali határral a Dráva beszakadásától a Vaskapuig, még szép középhatalom lehetünk, s fennállhat Magyarország."26

Végezetül e középhatalmi helyzetre azért volt szükség, mert a fenti negatív vízió következményeképpen előálló kicsiny súlyú töredék-Magyarország - ha megtartaná is esetleg önállósága morzsáit - kisállamként a nagyhatalmak játékszerévé válna. Az ország fekvése kiszolgáltatott kisállami helyzetbe szorító veszélyforrásként élt, a magyar politika számításaiban. A formálódó német egység, az orosz nagyhatalom, valamint a (hazai nemzetiségekkel rokon) szomszéd államok születésével terhelt, felbomlás folyamatában lévő török birodalom fenyegető közelsége miatt Deák úgy látta, hogy még egy független, de integer Magyarország létrejötte, fennmaradása is kétséges. Erre hivatkozik majd a kiegyezés elfogadtatása érdekében 1867-ben, amikor a nagy államok korában szükségesnek minősíti a Habsburg-birodalomhoz tartozást.27

25 Váczy: I. m. Deák Ferenc emlékezete. Levelek. 283. p.

26 In: Lónyay Menyhért naplója. 49. p. 1861. december 3.

27 Deák beszéde 1867. március 28. Kónyi IV. 461-462. p.

195