Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben
hogy „a nem magyar nemzetiségek ... teljesíthetetlen követelésekkel lépnek fel, horvát, rácz, oláh, mindenik különálló politikai nemzetnek akar tekintetni, s oly igényekkel áll elő, miknek teljesítése az országot feldarabolná, Magyarországot megszüntetné s legfeljebb egy új szövetségi államot hozna létre."17 Deák kétségei hátterében e komoly és nem új keletű megfontolás is meghúzódik. Ismert, hogy legkésőbb 1842 óta egyik meghatározó felismerése a nemzetiségi kérdés súlyosságára vonatkozik. 1848 óta és 1860-ban is az egész magyar liberális mozgalomnak szembesülnie kell azzal, hogy a nemzetiségek nem elégednek meg a személyes szabadsággal, igényük a kollektív jogokra a magyar állam integritását érinti. Szokás a magyar liberálisok nemzetiségi politikáját szűkkeblűnek ítélni, az egyetlen és egységes politikai nemzet koncepcióját, mint a magyar szupremácia továbbéltetésének legitimációs eszközét értékelni. E bíráló véleménynek sok igazságtartalma van, de létezhet e koncepciónak - akár e törekvéssel összefonódva - más olvasata is. Gondolhatunk egyrészt arra, hogy a kortársak - európai minták híján - nem látták egyeztethetőnek a kollektív nemzetiségi jogokat a rendi külön- jogok romjai felett éppen kialakítandó jogegyenlőség viszonyaival, azután arra is, hogy a magyar liberálisokat tapasztalataik arra indították, hogy a nemzetiségek mozgalmait tisztán a Habsburg-abszolutizmus megosztó politikája megnyilvánulásának tekintsék.18 Deák esetében végképp nem szűkkeblűségről van szó, hiszen számos esetben adta jelét annak, hogy távol áll tőle az uralmi jellegű nacionalizmus. A kiegyezés után támogatja az egyenlő elbánást a magyar és nemzetiségi intézmények állami támogatása esetében.19 Sőt 1861-ben a törvényhatósági keretek között nemzetiségek bizonyos önkormányzati lehetőségeinek megadását sem tartotta kizártnak. Noha a nemzetiségek közül a szerbekkel való megegyezést ítélte legnehezebbnek,20 mégis - a szász székek vagy jászkun kerületek mintái alapján, a nagykikindai kamarai kerület jogelőzményére támaszkodva, Kossuth javaslatára sokban emlékeztető módon - a szerbek megyei szintű autonómiáját is tervbe vette, s ettől csak az érdekelt területek nem szerb lakosainak ellenállása miatt mondott le.21 Éppen ez világít rá arra, hogy miért nem látta helyesnek Magyarország szövetségi állammá alakítását. A délvidékről érkező informátorai ugyanis „elborzadtak, állítván, hogy nincs sehol oly tiszta rác terület, melyből ilyen kerületet 17 Váczy: I. m. Deák Ferenc emlékezete. Levelek. 282-283. p. 18 Ilyen értelemben nyilatkozott pl. Eötvös és Lónyay a császár alkotmányos érzelmeit hangsúlyozó konzervatívoknak. In: Lónyay Menyhért naplója. 74. p. 1860. dec. 22. 19 Sarlós: I. m. 256. p. 20 „mindég ellenségeink voltak, kielégíteni őket nem lehet, mert méltányosak nem tudnak lenni". In: Lónyay Menyhért naplója. 28. p. 1860. nov. 14. 21 Kossuth gondolatmenetére: Spira György: Kossuth és alkotmány terve. Debrecen, 1989. 79. és 81. p. Szabad: I. m., 1979. 514-516. p. Deák hasonló ötletét említi Lónyay Menyhért naplója. 78. p. 1860. dec. 20. 193
