Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

tőséget arra sem, hogy az övétől eltérő megoldási kísérleteknek nyílt fellépéssel útjába álljon.12

Összefoglalandó Deák kétségeit, idézzük újra sógorának írt levelét: „Magyar- ország kétesebb helyzetben még nem volt, mint jelenleg. Még akkor is, ha minden oldalról legjobb szándékot teszünk fel, ha sem ott fenn abszolutisztikus célok, sem itt alant forradalmi túlfeszített remények nem léteznének is, [az ország helyzetét leginkább befolyásoló] négy fontos kérdésnek czélszerű megoldását majdnem lehetetlenséggel határosnak tartom." S innen a kétség: „Kérdezed: mi várhat reánk? Azt a jó Isten tudja ... igen könnyen meglehet: bomladozása és szétmállása Magyarországnak is, a birodalomnak is."13 Az általa nemcsak nem befolyásolható, de nem is kellően ismert tényezők közepette Deák nem alakíthatott ki zárt koncepciót, s világos célok híján saját politikai utat sem választhatott. így programja helyett előszörre inkább csak indítékait rekonstruálhatjuk.

Népképviselet, parlamentarizmus, önrendelkezés. Deák közjogi elvei

Deáknak útkeresése, ingadozásai közepette is voltak olyan nézetei, amelyekhez minden nyitottsága és kompromisszumkészsége mellett is ragaszkodott. Sőt, a koncepciónak éppen ezek az alapelvek képezték kiindulópontját, s megvalósíthatóságuk lehetőségeinek keresése indította olykor a formát illetően változó, különböző, egymásnak akár ellentmondó megoldások párhuzamos vagy egymás utáni latolgatására. Deák ekkori közjogi programját a reformkor törekvéseit valóra váltó, s a következő években oly sokszor hangoztatott 1848-as áprilisi törvényekre lehet visszavezetni. Ezek megteremtették polgári társadalom jogi alapjait, s a népképviseletet bevezetve a politikai rendszert is ehhez igazították. E bázison a társadalom megkövetelhette a közügyekben akarata döntő érvényesítését, a parlamentáris kormányzást. S mivel az átalakulás kerete a magyar törvényhozás, a nemzet alkupartnere pedig e folyamatban saját királya volt, a rendszerváltás automatikusan a magyar korona országainak önrendelkezését is biztosította: önálló - nem a német egységbe igyekvő örökös tartományokkal közös - alkotmány kialakulása felé mutatott. Az önállóság biztosításának szándékát, egy birodalmi

12 Nem lépett fel Eötvösnek a közös alkotmányra vonatkozó javaslata ellen sem, noha a munka kéziratát ismerte. Kónyi: I. m. II. 404-405. p. Deák Ágnes - Molnár András: Deák Ferenc. Budapest, 2003. 97. p.

13 Váczy János: I. m. Deák Ferenc emlékezete. Levelek. 284. p.

191