Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
laltakat. Január 4-én Deák megfogalmazta a küldöttség jelentését, majd ezt továbbították Windisch-Grätzhez, aki el is küldte azt egy honvédtiszt útján Debrecenbe. A jelentés másolatát megküldte Schwarzenberg miniszterelnöknek is.220 Január 8-án tudatták a küldöttekkel, hogy Windisch-Grätz a fővárosba tette át főhadiszállását, s hogy ők is visszatérhetnek. Budára érve, közölték velük, hogy mehetnek, ahová tetszik. Deák Pestre, az István főherceg (Emmerling) fogadóba ment, Batthyány a sógora, Károlyi György palotájába. Itt fogták el aznap éjjel 11 órakor. Deák tovább akart utazni Debrecenbe, hogy szóban is beszámoljon a küldetésről. Windisch-Grätz azonban csak azon feltétel alatt lett volna hajlandó útlevelet adni neki, ha becsületszavára fogadja, hogy rábírja Kossuthot és az ország- gyűlést a feltétlen megadásra. „Volt eszem - mondta később Deák a méltatlan ajánlatról Csengery Antalnak - hogy senkit se beszéljek rá, hogy akasztassa fel magát". Az országgyűlési küldöttség január 4-i jelentése január 12-re érkezett meg a Debrecenbe. A jelentést a képviselőház zárt ülésén olvasták először fel, majd másnap a nyílt ülésen tárgyalták. Kossuth úgy vélte, e válasz után nincs mód az alkudozásra. Ki kell tehát mondani: „Magyarország az önvédelem terén áll, oly igazságos téren, melynél igazságosabbat nem ismer a história, mégis kinyújtá engesztelésre karjait; de azt felelték, halj meg, ha békét akarsz! Ha pedig így felelnek, nem tehetünk egyebet, mint hogy védelmezzük magunkat, mert hiszen halni lesz idő, erre még ráérünk akkor is, ha elvesztettük a nemzeti létnek harcát". A képviselőház némi vita után Kossuth indítványát fogadta el, s kimondta, hogy a nemzet „országos léteiét, függetlenségét, alkotmányát és nemzetiségét utolsó emberig, utolsó csepp vérig tovább is védelmezni fogja".221 Január 14-én, arról értesülve, hogy Bicskén írott jelentésük még mindig nem ért Debrecenbe, Deák és küldött társai elhatározták, hogy ismét megküldik jelentésüket az országgyűlésnek, s egyben beszámolnak az azóta történtekről. A jelentést ismét Deák fogalmazta meg, majd átküldte Majláth Györgynek azzal, hogy közölje azt Mailáth Antallal és Lonoviccsal. Ha mindannyian egyetértenek vele, le lehetne tisztázni, s a Windisch-Grätzet másnap felkereső Mailáth Antal magával vihetné azt a herceghez, hogy az engedélyezze Debrecenbe küldését.222 Az elkészült jelentés beszámolt a január 4. óta történtekről, a küldöttség visszatértéről, 220 Károlyi Árpád II. 119. p. Király Béla 127. p. tévesen 1849. jan. 1-re datálja a jelentést. Körmöczi Katalin 77. p. szerint a küldöttség jan. 1-jén Bicskén találta Windisch-Grätzet. 221A zárt ülésre ld. Hunfalvy Pál 151-152. p., Beksics Gusztáv 68-70. p. Ld. még Hermann Róbert: Kossuth és Perczel nézeteltérése 1849 januárjában. Hadtörténelmi Közlemények, 1986/2.315-317. p. A nyűt ülésre ld. KLÖM XIV. 109-120. p. és Kónyi Manó II. 377-379. p. 222 Közli Kónyi Manó II. 379. p.; Váczy János 210-211. p. 183
