Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

Batthyány elfogatásáról, valamint arról, hogy „a város ostromállapotba; Pest és Debrecen között pedig hadseregek s többféle fegyveres csapatok gátolják a közlekedést".223 Nem tudni, hogy ezt a jelentést végül a többiek elfogadták-e, s ha igen, Windisch-Grätz végül beleegyezett-e a jelentés elküldésébe. Az országgyűlés iratai között nincs meg, s a rendelkezésre álló forrásokban sincsen arra utaló nyom, hogy eljutott volna Debrecenbe. Deák 1849. március 11-ig maradt Pesten, ezt követően visszatért Zala megyébe.224

Deákot (akárcsak Batthyányt) az 1849. február-márciusi, az engedéllyel és engedély nélkül távollévő képviselők igazolása során az országgyűlés az igazoltak közé sorolta. Ez elvileg lehetővé tette, hogy Deák a körülmények változtával visz- szatérjen az országgyűlésre. 1849. június elején meg is jelent Pesten, s a hónap közepéig ott is maradt. Noha Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter lapja, a Respublica külön cikkben üdvözölte, és sürgette, hogy foglalja el helyét a parlamentben, erre már nem került sor. Deák valószínűleg június végén hazatért Zalába, a képviselőház első, zárt ülése pedig csak június 30-án, egyetlen nyílt ülése pedig július 2-án ült össze.225

Deák 1848-as követi és képviselő tevékenysége több jól elkülöníthető szakaszra oszlik. 1848. március-áprilisában követként a törvények csiszolásában vett részt, s igyekezett arra felhasználni befolyását, hogy az országgyűlésre csillapítóan hasson; miniszterjelöltként a törvények Béccsel való elfogadtatásában játszott valószínűleg fontos, bár nem kellően dokumentált szerepet. 1848. július-augusztusában kettős minőségben, miniszterként és képviselőként vett részt az országgyűlés munkájában. Fontos megjegyezni, hogy indítványait, javaslatait a képviselőház valamennyi alkalommal elfogadta. Miniszterként és képviselőként is szolidáris volt kollégáival, így Eötvös és Mészáros törvényjavaslatainak védelmében aktív részt vett. Ugyanakkor érdekes, hogy a Kossuth által beterjesztett törvényjavaslatok egyikének vitájában sem szólalt meg; nyilván azért, mert úgy vélte, Kossuthnak nincs szüksége az ő védelmére. Szeptember 11-28. között Batthyányt támogatta, a hónap végétől pedig egyrészt igyekezett a legitimitás keretei között tartani az országgyűlést, másrészt ha nem is tüntető módon, de kiállt az OHB mellett. 1849. januári kényszerű távozása a politikai életből hosszú távon több hasznot hozott, mint amekkora kárt hiánya okozott a debreceni országgyűlésen. Kossuth mellett sok tér nem jutott volna neki, s 1849 folyamán az általa szorgalmazott törvényalkotói munka folytatására nem került sor. Igaz, 1849. februárjában elővették az általa beterjesztett vésztörvény-javaslatot, de mint láttuk, Deák legkevésbé ezzel a munkájával azonosult 1848-ban. A feudális maradványok eltörlésével kapcsolatos törvénytervezete pedig alapjául szolgált Kossuth 1849.

223 Kónyi Manó II. 379-380. p.

224 Pálmány Béla 193. p.

225 A továbbiakra Id. Hermann Róbert, 1998. 209-219. p.

184