Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

nik megbízatásuk; „hanem mit tegyenek ezen küldöttek akkor, ha azon vezér azt mondja: én semmire nem vagyok felhatalmazva, én veletek semmi tractatumok- ba nem ereszkedem, hanem ha akartok beszéleni, beszéljetek például a fővezérrel, aki távol van, de én addig semmi fegyvemyugvásba bele nem egyezem, s a hadi munkálatokat folyatni fogom"; s mit tegyenek akkor, ha az ellenséges fővezér mondaná ezt, azzal, hogy „ha a fejedelemhez akartok járulni, fogalmunk szerint azt megkísérteni hatalmat adunk, de a hadi munkálatokat azért folytatni fogjuk". Mi a teendő ebben az esetben, folytassák-e útjukat; s mit tegyenek abban az esetben, ha az ellenség hajlandó a fegyverszünetre: megköthetik-e azt maguk, vagy egyeztetniük kell a magyar hadsereg tábornokával? Végül szükségesnek mondta, hogy a kiküldendő tagokat értesítsék, s kérdezzék meg, hajlandóak-e egyáltalán elfogadni a követségben való részvételt?

Pázmándy erre olyan értelmű határozatot javasolt, hogy „a fenn említett alapra fektetni a békét mindenesetre késznek nyilatkozzék a választmány; következőleg mindazokat megajánlhassa, melyek ezen célhoz vezetnek; ha pedig oly akadályok gördíttetnek elő, melyek ezen célhoz nem vezetnek, s melyeket tenni hatalmokban nem áll, a vezérelv ellen nem tehetnek". Deák ezt még mindig túl általánosnak találta, s legalább a fegyverszünettel kapcsolatban konkrét felhatalmazást kért, mondván, hogy vannak, akik azt kívánnák, „hogyha fegyvernyugvást a fővezértől eszközleni nem tudnak, térjenek vissza, mások pedig, ha akár lesz, akár nem lesz fegyvernyugvás, mindenesetre a küldöttek igyekezzenek a fejedelemhez jutni". Az elkészült jegyzőkönyv és határozat végül úgy fogalmazott, hogy a kiküldöttek „az ellenség fővezérétől fegyvernyugvást és a céloztatott békekötést kieszközölni iparkodjanak; sőt, a körülmények úgy hozván magukkal, magához ő cs. k. felségéhez, Ferenc Józsefhez is járuljanak. Miről a törvényhozáshozi jelentésük elváratik". Az ülés éjjel 11 órakor ért véget.218

A küldöttség 1849. január 1-jén indult el, s hosszú bolyongás után, január 3-án Bicskén jelentkeztek Windisch-Grátznél. A fővezér egy segédtisztje útján közölte, hogy Batthyány kivételével kész fogadni a küldötteket, de nem mint országos küldötteket. Windisch-Grätz a küldöttek neveit hallva megjegyezte: „Tiszteletreméltó nevek!" Windisch-Grätz Batthyányra vonatkozó megjegyzéséből nyilvánvaló volt, hogy mint országos küldöttség ugyan nem működhetnek, azonban nem akarva elmulasztani az alkalmat a cél, a békés megegyezés elérésére, s abban reménykedve, hogy a herceg esetleg megenyhül, mégis megjelentek nála.

A küldöttség nevében Majláth adta elő mondandójukat. „Mint a magyar országgyűlés küldöttei jöttünk hercegségedhez" - kezdte beszédét. Ám Windisch- Grätz indulatosan félbeszakította, hogy a magyar országgyűlés nincs, azt már régen feloszlatta az uralkodó. Majláth nem jött zavarba, s elmondta, hogy a nem218 Az ülés jegyzőkönyvét közli KLÖM XIII. 941-952.. p. Ld. még Madarász József 177-186. p.

181