Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

„abdikácionális [lemondási] komédiának" nyilvánította azt.202 Az országgyűlésnek azonban reagálnia kellett erre a lépésre. Kemény Zsigmond haditörvényszéki védőirata szerint az országgyűlési döntés a következőképpen született:

„Az uzurpáció feletti határozat genezise következő:

Kossuth magához hívatván Deákot és Pázmándyt, elbeszéli szándokát. Ezek egész eréllyel ellenszegülnek, és sok küzdés után szelídebb nézetekre bírják őt.

Összegyűjtetik egy vegyes titkos ülés.

Kossuth a szószékre lép, s csúfosan kijátszva azokat, kikkel konferenciát tartott volt, első tervét adja elő, s egy már kész szerkezetből proklamálja, hogy Ferenc Józsefet árulónak tekinti az országgyűlés.

Képzelni alig lehet a vegyes ülés megdöbbenését és bámulatát; csak aki, mint én, személyesen jelen vala, szerezhette meg magának ama mély, de kétségbeejtő meggyőződést, hogy nagyobb illúzió nincs, mint háborgó időben egy tanácskozó testület szellemét a hozott határozatokból ítélni meg. A »többség«, a »közakarat« csak köpönyeg, melybe egyesek takarják ambíciójukat.

Kossuth nyilatkozatára Pázmándy, bár mint elnök a szabályok szerint a diszkussziókba nem vegyülhetett, egész szerénységgel figyelmezteti a vegyes ülést, miként Kossuth indítványának következményei beláthatatlanok, s ő meg van győződve, hogy e lépés akár a jogosság, akár az esélyesség szempontjából tekintve helytelen.

Deák föláll székéből, szintén szóhoz akarván jutni.

De Kossuth magánkívüli dühhel fordul Pázmándy felé: »Meg vagyok győződve - kiáltá -, hogy ha Windisch-Grätz Pestre jő, engem - ekkor nyakán végig vonta kezét - fölakasztatni fog. Azonban legyen az előttem szóló is meggyőződve, hogy lesz, aki azokat előbb felakasztassa, kik szavaik és tetteik által Windisch- Grätz bejövetelét elősegítik.«203

Ily őszinte vallomás után, minden észrevétel nélkül, a szerkezet rögtön elfogadtatott".204

202 Ld. erre Csány Lászlóhoz intézett dec. 5-i levelét. Közli KLÖM XIII. 649. p.

203 Windisch-Grätz - Pázmándy beszámolója alapján - némileg másképp idézte Kossuth szavait: „...ha légy őze tünk, felakasztanak bennünket; ha azonban mi győzünk, ez másokat fog érinteni." Károlyi Árpád 1.17. p. 1. jz.

204 Beksics Gusztáv 63-64. p. Kemény elbeszélésével kapcsolatban legfeljebb az ad okot némi kételyre, hogy Hunfalvy naplója mit sem tud az egész zárt ülésről és Pázmándy meg Deák állítólagos fenntartásairól. Ugyanakkor említi az epizódot Frideczky Lajos 41. p. Igaz, ő már olvashatta Kemény emlékiratát. Ld. még Mészáros Lázár emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szokoly Viktor. Pest, 1867.1. k. 286-287. p.; Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. 2. kiadás. Bp., é. n. II. k. 149-153. p. (A munkának két második kiadása van, a másik 1871-es kiadású. A két szöveg megegyezik, a lapszámozás nem). Horváth tévesen Wesselényit is a határozat ellen felszólalók közé sorolja, holott Wesselényi akkor már Freywaldauban volt, s 1850 tavaszáig nem is tért haza. Ld. erre Kardos Samu II. 372-376., 400-401. p. Csak Horváth tudósítását közli a zárt ülésről Beér - Csizmadia 531-533. p. Ld. még Marczius Tizenötödike, 1848. dec. 9.913. p.; Szilágyi Sándor:

173