Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

Magáról a trónváltozásra adandó válaszról a Kossuth által javasolt ország- gyűlési nyilatkozat december 7-én úgy foglalt állást, hogy „Magyarország királyi széke, a nemzet előleges megegyezése nélkül csak az emberiség közös törvénye következtében, a koronás király halála által ürülhet meg". Amíg ez nem történik meg, „a magyar királyi szék birtokával senki egyoldalúlag nem rendelkezhetik". Csak az minősül Magyarország királyának, aki megesküszik a törvényekre, s szabályosan megkoronáztatja magát. Minden más eset trónbitorlásnak minősül. Az országgyűlési határozat tehát lényegében elutasította a trónváltozást, s továbbra is a joggyakorlásában nyilvánvalóan korlátozott V. Ferdinándot tekintette Magyarország királyának, de nem zárkózott el Ferenc József elismerése elől, ha az hajlandó betartani az alkotmányos játékszabályokat.205

Mindenesetre érdekes, hogy a kérdés december 7-i parlamenti vitáján Kossuth nem vett részt, de nem szólalt fel a vitában Deák sem. Mi lehetett ennek az oka? Talán az, hogy Deák maga is tudta: az udvar lépése törvénytelen, ám nem tartotta tanácsosnak az ezzel kapcsolatos nyüt magyar állásfoglalást. Pulszky Ferenc emlékiratai szerint Deák „hideg észjárással számítgatta az eseményeket, s a trónváltozás után elveszítette reményét".206

Deáknak ebben az időszakban elhangzott felszólalásai vagy tökéletesen érdektelenek, vagy olyan szakmai kérdésekben foglalt bennük állást, amelyeknek nemigen volt közük a nagy politikai kérdésekhez.207 Kétszer is felszólalt a Ludo- viceum, a magyar katonai akadémia ügyében; egyszer a Ludoviceumra vonatkozó hadügyminiszteri előterjesztés kinyomtatását javasolta, egyszer pedig az előadások nyilvánosságával kapcsolatos kétségeit hangoztatta.208 December 4-én a közmunkák fejében kivetendő adók mértékének meghatározását sürgette, december 23-án és 24-én pedig az úrbéri kármentesítés vitájában az aránylagos kárpótA magyar forradalom története 1848- és 49-ben. Pest, 1850.241. p. Röviden utal az ügyben tartott december 6-i konferenciára, amely Kossuth javaslatát fogadta el, Gyulay Lajos II. 229. p. A feldolgozások közül ld. még Tóth Lőrinc: A két Pázmándy. Hazánk I. köt. Szerk. Abafí Lajos. 180. p.; Götz Mavius: Dénes von Pázmándy der Jüngere 1816-1856. Ein Beitrag zur Geschichte des Parlamentarismus' in Ungam. Studia Hungarica 29. München, 1986. 119. p. Ugyanakkor túlzásnak kell tartanunk a szerző azon állítását, hogy „Deák azon kevesek közé tartozott, akik elismerték I. Ferenc Józsefet, s azon sokak közé, akik nem mentek Debrecenbe." Egyrészt, az előbbire semmi bizonyíték nincs, másrészt, magától Deáktól tudjuk, hogy nem azért nem ment el Debrecenbe, mert nem akart, hanem azért, mert Windisch-Grätz olyan feltételhez kötötte elutazását, ami Deák erkölcsiségével nem fért össze.

205 Közli Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848-1849. II. k. Pest, 1869. 261-262. p. és Beér - Csizmadia 324-328. p. Ld. még Kónyi Manó II. 355-356. p. - Király Béla 127. p. szerint Deák a Ferenc József trónra lépését bitorlásnak nyilvánító határozat mellett szavazott. Forster-Amold Florence: Deák Ferencz. Életrajz. Ford. Pulszky Ágost. Bp., 1881.108. p. szerint a képviselőház Deák szellemében fogalmazta meg a trónbitorlásról szóló határozatát.

206 Pulszky Ferenc I. k. 454. p.

2°7Ferenczi Zoltán n. 198-199. p. is kiemeli ezt, de ő ezt kiterjeszti az októberi beszédekre is.

208 Kónyi Manó II. 352-353. (nov. 23.), 356-357. p. (dec. 9.)

174