Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

diai 23. (Ceccopieri) gyalogezredhez, „hogy őket mint atyafiakat vegyék pártfogás alá, vagy általában bízzuk meg e részbeni intézkedéssel a honvédi bizottmányt, mert ez nem rendes kormányzási tárgy". Kossuthot követően Deák szólalt fel, s ismertette, hogy a kormány korábban milyen lépéseket tett Bécsben az olasz foglyok ügyének elintézésére. Deák szerint az osztrák kormány azt az ígéretet tette, hogy szeptember végén átveszi a foglyokat. Mivel ez nem történt meg, „természetes, hogy a ház most a dologban határozhat; legcélszerűbb lenne, hogy az ügy a bizottmányhoz tétessék át". A képviselőház végül úgy döntött, hogy az OHB intézkedjen a foglyok ügyében „a szabadság alapján".192 Október 20-án tárgyalta a képviselőház Valero Antal selyemgyáros kérelmét, amelyben az tekintettel a háború okozta forgalomkiesésre, „teljes biztosíték mellett" kölcsönt kért az államtól. A képviselőház - többek között Deák javaslatára - a kérvényt az OHB-hoz továbbította.193

Deák következő felszólalására 1848. október 22-én, ismét egy mellékes ügyben került sor. Az Ozoránál magyar fogságba került Roth és Philippovich cs. kir. vezérőrnagyok ellen Kossuth utasítására Kóczán József közvádló honárulási ügyben vizsgálatot indított. Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke október 22-én közölte a Házzal, hogy Kóczán befejezte a vizsgálatot, s határozatot kért arra nézve, hogy a két foglyot milyen bíróság elé állítsák. Barthos Ede azt javasolta, hogy az ügyről az OHB döntsön saját felelőssége mellett, a törvény korlátjai között. Madarász László viszont figyelmeztette a képviselőket, hogy a kormány nincs megalakítva, s Kossuth, az OHB elnöke a táborban van. Ha a kormány a törvény- hozáshoz folyamodik, a törvényhozás éljen hatalmával, „mely már sokkal nagyobb tárgyakra is kiterjedt". Madarász nem osztotta azt a nézetet, hogy statáriá- lis eljárással ne lehetne ítélkezni a két tábornok ügyében, de ha a Ház úgy véli, „utasítsa őket a királyi tábla által kinevezendő különös osztályra", mint amelynek eljárása nyilvános.

Deák felszólalásában Barthos javaslatát pártolta, s úgy vélte, nincs veszélyesebb magára az OHB-ra, mint ha a Ház „a végrehajtó hatalom részleteibe beavatkozik, mert ez magára az országra is veszélyt hozna". A Ház azért bízta az OHB- ra a kormányzást, „hogy teljesítse, mit törvény és igazság szerint a haza javára szükségesnek lát". Lehet, hogy Kossuth nincs itt, de nem lesz távol hónapokig, s az üggyel lehet várni. Egyébként is elképzelhető, hogy a képviselőház „a törvény szigorú rendelete szerint" határoz, de az OHB „nem fog a törvény rendelete szerint cselekedni, mert oly körülmények között, midőn valamely ország veszélyben és háborúságban van, mint Magyarország, a politikának is nagy befolyása van az

192 Kossuth felszólalását közli KLÖM XIII. 147-148. p. Deákét Id. Kónyi Manó II. 346-347. p. A határozatot közli Beér - Csizmadia 276. p. Az ügyre ld. Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében. Századok, 1994/5. 882-883. p.

193 Közlöny, 1848. okt. No. 22. No. 134. 662. p. (Kónyi nem közli); Beér - Csizmadia 287. p.

169