Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

nyok kiegyenlítését. Ezért azt javasolta, határozatban mondják ki, „a miniszter urak mindazon kérdések kiegyenlítésében, melyek közöttünk és Ausztria között fennforognak, szorosan tartsák magokat az alkotmányhoz, a törvényekhez, jelesen az 1848-ik évi III. törvénycikkhez, és az ő felsége által szentesített ezen törvénynek rendeletétől egy hajszálnyira se távozzanak." Ugyanakkor nem tartja szükségesnek „sem a kéziratra, sem a nádor kísérő levelére felelni; mert ez úton a fejedelemtől a házhoz rendelet nem jöhet." Irányi Dániel jegyző ezután felolvasta a Kossuth által az előző napi zárt ülésen előterjesztett, s a képviselők által helyeselt határozati javaslatot.

Deák ezt követően ismét felszólalt. Úgy vélte, a felolvasott szerkezet cáfolatnak kevés, mert az államiratban foglaltaknak csak egy részét cáfolja, márpedig „a közönséges életben ügy áll a dolog, hogy ha valaki egy számos okokkal vagy álokokkal támogatott irattal áll elő, s azon okok közül egyre-kettőre feleletet adok, a többit elhallgatom, igen kétséges, a többiek erejét elismertem-e? vagy legalább tudatnom kell, miért nem adtam azokra feleletet." Ha csak az államiratban foglaltak egy részét cáfolják, „több kárt teszünk, mint hasznot." Ezért megismételte eredeti javaslatát, hozzátéve, hogy a Ház, ha akarja, a határozatba beleveheti, miszerint a képviselőház addig nem tanácskozhat ezekről a kérdésekről, „ha minden fegyveres kényszerítő hatalom eltávolíttatik, s minden ellenség a hazából kita- karíttatik." Azonban „egy-két tételbe belebocsátkozni, a többit pedig érintetlenül hagyni, nem a legjobb világításba teszi a dolgot, és e mellett azt mutatja, hogy ezen Staatsschrift tárgyalás alá vétetett. Ez pedig nem áll, mert tárgyalás alá nem vétetett, nem is vétethetett, sem formája, sem tartalma miatt."

Irányi erre azt felelte, hogy ő határozatot úgy fogalmazta meg, ahogy Kossuth előterjesztette, s a Ház elfogadta. Erre több képviselő azt felelte, hogy erre a zárt ülésen, s nem a Ház nyilvános ülésében került sor. (Zárt ülésen ugyanis nem lehetett határozatot hozni). Deák ismét felszólalt, mondván, hogy az előterjesztett határozati javaslatot már csak azért sem helyesli, mert abból kimaradt Kossuth fent idézett hivatkozása, miszerint a felelős kormány nem új engedmény, hanem a régi kormányzati forma átalakítása. Ha az uralkodó a kéziratban a Ház nyilatkozatát kérte, ki kell jelenteni, „ő felsége Magyarország képviseletével kézirat által nem bocsátkozhatik érintkezésbe." Emellett fenntartotta eredeti javaslatait. A képviselőház végül is ebben az értelemben határozott: „egyfelől a magyar képviselőház a birodalom és Magyarország között létezhető érdektalálkozások ki- egyenlíthetése fölött mindaddig sikeresen nem tanácskozhatik, míg a hazában lévő ellenség őfelsége által el nem távolíttatván, a tanácskozási teljes szabadság helyre nem állíttatik, másrészről pedig a minisztérium oda utasíttatik, hogy valamint minden, úgy e jelen tárgy körüli eljárásában is Magyarország területi épségének, független önállásának, polgári szabadságának s alkotmányának, az ő felsége által is szentesített 1848-ki törvényeknek, melyekhez e képviselőház min165