Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
nököt nyilvánvaló törvénytelenségre, a meg nem erősített miniszterek hivatalba állítására akarta rávenni; s ugyanígy ellenezte azt, hogy a hattagú bizottmány helyettes kormányként működjön a miniszterelnök mellett.181 Ugyanezen a napon folytatta a képviselőház a Deák által az 1848.IX. törvénycikk folytán szükséges intézkedésekről készített törvényjavaslat vitáját.182 A vita 19-én kezdődött meg, de Deák bécsi távolléte miatt csak 22-étől vehetett benne részt. A képviselőház már szeptember 15-én kiemelte a benyújtott törvényjavaslatból a szőlődézsma (hegyvám) kérdését, s elhatározta a szőlődézsma állami kárpótlással történő azonnali eltörlését. A képviselőház bizottmánya Deák javaslatát csak egyetlen ponton módosította jelentősebb mértékben: minden feudális eredetű szolgáltatás megváltását kötelezővé akarta tenni. Deák szeptember 22-én a majorsági zsellérek felszabadítása ügyében elmondott beszédében azt fejtegette, hogy az úrbéri viszonyok felszámolásának szervesen kell illeszkednie a Mária Terézia - féle 1767. évi úrbérrendezés óta kialakult törvényi keretekhez. Az országgyűlésen elmondott leghosszabb beszédében szenvedélyesen érvelt a képviselők között az elmúlt hetekben politikai okok miatt lábra kapott osztogatási-ajándékozási hajlandóság ellen, mondván, hogy a Ház tagjai nem a magukéból, hanem az országéból osztogatnak, s az egyes szolgáltatások, illetve nem úrbéres jellegű földek állami kárpótlással történő megszüntetésének, illetve felszabadításának költségeit az egész társadalom fizeti, azok is, akik a „megajándékozottaknál" sokkal rosszabb vagyoni helyzetben vannak. Úgy vélte, ezen az úton nincs megállás, hiszen ha az egyik, kedvezőbb helyzetben lévő rétegnek adnak, milyen alapon utasíthatják vissza más, rosszabb vagyoni állapotú réteg igényeit. Mindez végül a tulajdonviszonyok teljes felforgatásához vezet, hiszen a birtokos vagy a bérlő az országgyűlés osztogatási hajlandósága miatt nem lehet biztos abban, hogy az általa művelt terület egy év múlva is a kezében lesz-e, így pedig aligha juthat hitelhez gazdasága fejlesztésére. Ennek ellenére a képviselőház - az eredeti, differenciáló javaslattal ellentétben - 152 szavazattal 105 ellenében elfogadta a majorsági zsellérek állami kárpótlással történő felszabadítását. Deák tudomásul vette a határozatot, majd újabb felszólalásában figyelmeztetett arra, hogy a zsellérek által fizetett a földesúmak fizetett vagy szolgáltatással teljesített házbérre a kárpótlás nem vonatkozhat; illetve a határozat logikájából következően arra hívta fel a figyelmet, hogy az állami kárpótlással történő felszabadításnak a majorsági zsellérek minden kategóriájára 181 A vitára ld. Kónyi Manó II. 311-314. p.; KLÖM XII. 1006-1007. p.; KLÖM XIII. 23-25. p.; Beér - Csizmadia 246-248. p.; Hunfalvy Pál 82. p.; Madarász József 171. p. a vitát összefoglalja Urbán Aladár, 1986. 657-658. p.; Urbán: Batthyány-iratok II. 1528-1535. p.; Urbán Aladár: A Honvédelmi Bizottmány megválasztása 1848. szeptember 16-21. Hadtörténelmi Közlemények, 2001/2-3. 377-380. p. 182 Közli Molnár András, 1998/b. 301-312. p. 163
