Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
A kormány lemondásának nyilvános bejelentésére az este 6 órakor tartott nyilvános ülésben került sor. A képviselőház nyílt ülésében az elnök felolvasta a nádor levelét, amelyben az közölte, hogy elfogadta a minisztérium lemondását, s kijelentette, „miszerint a törvény értelmében gyakorlandó kormány gyeplőit kezembe vettem, és a két ház erélyes támogatására számolok". A Ház felháborodással fogadta a nádori bejelentést, hiszen a nádor, akinek személye sérthetetlen, nem lehet felelős a végrehajtó hatalom ügyeinek viteléért; emellett a levélen nem volt miniszteri ellenjegyzés, tehát formailag is törvénytelen volt. Ezt követően a Ház áttért az új helyzet megvitatására. Szemere mellett Kossuth is visszavonta lemondását. Őt követte Szemere, aki megismételte a zárt ülésben tett nyilatkozatát miniszteri tárcája megtartásának okairól, majd javasolta, hogy a nádor levelét minősítsék törvénytelennek, illetve, hogy a miniszterek az új kormány kinevezéséig vegyék vissza tárcájukat. Miután Batthyány ismertette lemondása okait, s azt javasolta, hogy a Ház Kossuthot bízza meg a végrehajtó hatalom gyakorlatával. Kossuth ezt elfogadta, s javasolta, hogy küldjenek küldöttséget a nádorhoz, és kérjék, nevezzen ki miniszterelnököt. A küldöttség azonban azzal tért vissza, hogy a nádor a bizalmatlanság jelének tekinti Kossuth és Szemere megbízatását, amely az ő mellőzésével történt, s kijelentette: ha a Ház megvonja tőle a bizalmat, elhagyja az országot.168 Kovács Lajos visszaemlékezése szerint a nádor „e dologban [azaz a Háznak szóló értesítés megírásakor] Deák tanácsával élt, sőt átiratát a Ház elnökéhez Deák formulázta, ki azt mondotta a főhercegnek, minthogy ez nem rendelet, csak értesítés, mit szóval is adhatna a Ház elnökének, ehhez miniszteri ellenjegyzés nem kell." Az iratot tehát „egyenesen Deák nézetére" küldték így Pázmándy- hoz.169 Nem tudni, hogy ez az állítás megállja-e a helyét. Mindenesetre tény, hogy a volt miniszterek közül senki, Deák sem vette védelmébe a nádor eljárását, s a nádor által e napokban írott levelekben sincs nyoma annak, hogy együttműködött volna Deákkal. Ugyanakkor Deákot ismerve, nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen, meglehetősen képtelen és nyakatekert magyarázattal nyugtatta volna meg a saját és a nádor lelkiismeretét egy nyilvánvalóan alkotmányellenes eljárás esetében.170 Deák lemondásának indokairól sógorához, Oszterhueber Józsefhez írott levelében számolt be. Oszterhueber egy - ismeretlen levelében - azt javasolta, hogy 168 Madarász József 151-152. p.; Ferenczi Zoltán II. 185-186. p.; Urbán Aladár, 1986. 637-645. p.; Gergely András, 1989.116-118. p. 169 Kovács Lajos: A szeptemberi napok 1848-ban. (In:) Hermann Róbert. 2000. 349-350. p. 170 Érdekes, hogy sem Kónyi Manó, sem Ferenczi Zoltán semmilyen módon nem reflektált Kovács állítására, holott mindketten ismerhették azt; Ferenczi többször hivatkozik Kovács tanúságára. Az ő esetében azt tarthatjuk valószínűnek, hogy miután Kovács Kossuth-ellenes nyilatkozatait sokszor alaptalanul készpénznek vette, nem akarta forrásának hitelét egy ilyen nyilvánvaló képtelenség felemlítésével gyengíteni. 156
