Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

küldöttséget választott, a küldöttséget maga ifj. Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke vezette.

A küldöttség szeptember 6-án este érkezett meg Bécsbe, s 7-én Batthyány bejelentette az Udvarnál a küldöttség megérkezését, mire az uralkodó közölte, hogy 8-án délben fogadja azt. Ugyanakkor a küldöttség összeült, hogy megállapítsa az uralkodóhoz intézendő beszéd szövegét. A beszéd német fordítását az udvarmesteri hivatal előre bekérte, s ezt Deák el is juttatta, a küldöttség tagjai pedig 8-án délben az erdélyi Kancellária épületében várták, hogy az uralkodó fogadja őket. Ehelyett azt a választ kapták, hogy legkorábban este 9 órakor kaphatnak tudhatják meg, az uralkodó fogadja-e őket. Este fél 10-kor megérkezett Lobkowitz herceg, udvarmester válasza, hogy a beszédben az uralkodó iránt több sértő kifejezés lévén, ha ezeket nem módosítják, a király a küldöttséget nem fogadja.

Noha a küldöttség tagjai úgy vélték, a beszédben semmi sértő nincs, a 9-én hajnali két óráig tartott ülésben mégis módosították annak szövegét, annak érdekében, hogy „a nemzet kívánságát őfelsége elébe terjeszthesse, s bizonyságot szerezhessen magának, ha igaz-e, amit a pártütők mondanak, hogy ti. a pártütés őfelsége nevében űzetik." A módosított szöveget ismét eljuttatták az udvarmesteri hivatalhoz, mire a király 9-én délben fogadta a küldöttséget Schönbrunnban. Miután az uralkodó a választ nem a Bécsben lévő Batthyányval és Deákkal beszélte meg, a miniszterelnök és az igazságügy-miniszter is a küldöttség soraiban, mint egyszerű képviselők jelentek meg, ezzel is érzékeltetve, hogy miniszteri megbízatásukat megszűntnek tekintik, hiszen a király a magyar ügyekben nem tőlük kér tanácsot. A király a Pázmándy által elmondott beszédre semmitmondó választ adott: elgyengült egészsége miatt nem mehet Magyarországba; a fölterjesztett törvényjavaslatokat meg fogja vizsgálni; eltökélt akarata a magyar korona birodalmának „törvényeit, integritását és jogait" királyi hite szerint fenntartani; a küldöttség által érintett többi pontot illetőleg a minisztérium útján fogja szándékát tudatni.164

164 Pap Dénes II. 163-166. p.; Johann Janotyckh von Adlerstein: Archiv des ungarischen Ministeriums des Inneren und des Landesvertheidigungs-Ausschusses. Altenburg, 1851. II. k. (továbbiakban Janotyckh von Adlerstein II.) 287-288. p.; Beér - Csizmadia 214-218. p.; Viszota Gyula CDIII-CDIV. Pulsz- ky Terézia: Egy magyar hölgy emlékiratai. Fordította Hortobágyi Tibor. Sajtó alá rendezte Egyed Ilona. Bp., 1986. 131-140. és 149-150. p. - A pesti eseményekről - így az országgyűlés szeptember 4-i határozatairól - Wesselényi tájékoztatta Deákot. Ld. erre Wesselényi 1848. szept. 5-én Pesten írott levelét, közli Ferenczi Zoltán, 1904. 62. p. Ugyanezen a napon azt írta ifj. Wesselényi Ferencnek, hogy „Deák bármennyire is van arra teremtve, hogy óriási eszével s kombinációjával vezéreljen, szintoly kevéssé teszi s teheti ezt, mint Klauzál és Eötvös..." Wesselényi szerint Batthyány és Deák tudják, hogy a nemzet gyenge az udvar által kiprovokálandó küzdelemre, Kossuth pedig ezt nem akarja elismerni. Ferenczi Zoltán: Wesselényi Miklós levele ifj. Wesselényi Ferencznek. Irodalomtörténeti Közlemények, 1905.

154