Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

szén van, s nem tudni, hogy a többi törvényjavaslattal az unió-bizottmány mikorra készül el. Deák erre kifejtette, hogy a törvényjavaslatot úgyis csak a katonaállítási és a pénzügyi javaslat után tárgyalhatják, márpedig akkorra az erdélyi unió-bizottmány is elkészülhet a maga munkálataival. A Ház végül is Deák javaslatát fogadta el.149

Miskolczi Károly képviselő a nemesi községekben a bíráskodást a 60 forint értéket meg nem haladó perekben gyakorló nemes hadnagyi székek eltörléséről nyújtott be javaslatot. Deák itt kifejtette, hogy a javaslatot módosító indítványként beadhatja a „hűbéri viszonyok iránt" benyújtott törvényjavaslat tárgyalásánál. Miskolczi azonban ragaszkodott az indítványhoz, a képviselőház azonban nem pártolta tárgyalását.150

Ugyanekkor határoztak arról, hogy tárgyalják-e Táncsics Mihály indítványát, amely az 1848:X. törvénycikk 1., a már megtörtént legelő-elkülönözések felbontását tiltó paragrafusának eltörléséről. A javaslatot többen pártolták, mondván, hogy az elkülönözések során történt perbeli hibákat mindenképpen orvosolni kellene.

Deák úgy vélte, amikor az országgyűlés kimondta, hogy a legelő-elkülönözések többé fel nem bonthatók, két szempontból indult ki. Az egyik szempont az volt, hogy „az ország új felforgatásokkal meg ne zavartassák", mert ha a törvényt meg nem hozzák, „most Magyarországban minden eddig regulázott helységek, még ott is, hol igazságtalanság nem követtetett el, a pert megindítják". Ezt ő maga tapasztalásból tudja, hiszen a volt jobbágyok küldöttségei őt keresik meg vélt vagy valós sérelmeikkel. A másik szempont pedig az volt, hogy elképzelhető, miszerint egyes községeknek sérelmeik voltak a legelő-elkülönözés során, „de akkor, midőn a legelő-elkülönözés történt, azért a jobbágyoknak szolgálatot kellett teljesíteni, most pedig ingyen kapták meg a sessiót [jobbágytelket], s azt gondolta a törvényhozás, hogy midőn ingyen kapták a sessiót, megelégedhetnek vele, habár kevesebbet is kaptak, vagy rosszabbat, mint kapniok kellett volna." Ha a Ház egyes eseteket ki akar venni, tegye ezt meg az úrbéri törvények tárgyalásánál. Ez azonban kétélű fegyver, „s aki tudja, próbálja meg a dolgot formulázni." Ugyanakkor figyelmeztette a képviselőket arra, hogy az úrbéri perek hasonlóak a többi polgári perekhez, s ezen az alapon „utoljára oda menne ki a dolog, hogy a septemvirátus is hozhatott sok igazságtalan ítéletet, s azokat is mind fel kellene forgatni, mi a polgári törvénykezést labirintusba vezetné, melyből kigázolni nem lehet." A perújítást pedig a hétszemélyes tábla ítéletei után is csak királyi kegyelem útján engedték meg. Ő maga tehát mindenképpen azt javasolja, hogy ha a képviselők akarják, az úrbéri törvény tárgyalásánál módosító indítványt terjesz149 Közlöny, 1848. aug. 12. No. 64. 317. p.; aug. 13. No. 65.319. p. (Kónyi nem közli.)

'50 Közlöny, 1848. aug. 13. No. 65. 320. p. (Kónyi nem közli.) A törvényjavaslatot ld. Beér - Csizmadia 663-664. p.

148