Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

szék elő a dolgot. Miután ebben Táncsics is megnyugodott, a Ház úgy határozott, hogy az indítványt az űrbér iránt az igazságügy-miniszter által benyújtandó törvényjavaslattal kapcsolatban tárgyalják.151

Deáknak miniszterként már csak a katonaállítási törvény tárgyalásánál jutott komolyabb szerep. Mészáros Lázár hadügyminiszter július 20-án készült el a tervvel, s azt 21-én nyújtotta be a képviselőháznak. Mészáros javaslata a 200.000 újonc kiállításának ütemezését tartalmazta, de mellőzte a vezényleti nyelv, az egyenruha és az oktatás kérdést. (Mészáros szerint ő „okadatoltabban" akarta beadni a hadügyi törvényjavaslatot, de Deák kivonatot készített az eredeti tervből, és törvénybe foglalva azt adta be.152) A hadügyminiszter le nem írt terve az volt, hogy a kiállítandó újoncokból a meglévő sor- és huszárezredek kiegészítése után újabb sorezredi zászlóaljakat, illetve huszárszázadokat hoznak létre. Az osztályok július végén tárgyalták a tervezetet, s augusztus 1-jén készült el a központi bizottmány módosító javaslata, amely már kiterjedt a vezényleti nyelv és a szervezet kérdéseire is.153

A javaslatot azonban egyelőre nem tárgyalták. Részint azért, mert a frankfurti parlament határozata arra kötelezte az egységes Németország tagállamait (így Ausztriát is), hogy hadseregük vegye fel a német színeket; s ha ez megtörténik, az önálló magyar hadseregre vonatkozó kívánság azonnal megvalósul (noha ettől még a magyarországi ezredek említett kiegészítése ésszerű javaslat volt.) A másik ok az volt, hogy az egyre terjedő szerb lázadás miatt Mészáros szemleútra indult a Délvidékre, s csak a hónap közepén tért vissza onnan. A törvényjavaslat általános tárgyalása augusztus 16-án kezdődött meg, s a válaszfelirati vitára emlékeztető indulatossággal folyt. Az országgyűlés többsége elutasította azt, hogy a kiállítandó újoncokkal a sor- és huszárezredek kereteit töltsék fel, illetve bővítsék ki; a többség önálló magyar hadsereget akart. Mészáros is meglehetősen szerencsétlenül védelmezte a maga álláspontját. Hiába hívta fel Batthyány a képviselők figyelmét arra, hogy csak olyan törvényt érdemes hozniuk, amelyet a király valószínűleg szentesít, a többség nem hallgatott e figyelmeztetésre.

Deák úgy vélte, a törvénytervezetnél két dologról van szó: „az egyik, hogy Magyarországnak hadserege magyar legyen; a másik; hogy ez a részletekben miként vitessék keresztül". Ezért azt kellene kimondani: a nemzet követeli, hogy a magyar hadsereg, amint lehet, minél elébb magyar lábra állíttassák; miképp lehet és mikor engedik a körülmények ezen követelésnek teljesítését, a miniszterre bíz151 Kónyi Manó II. 298-300. p.. Táncsics javaslatát közli Beér - Csizmadia 639. p. A javaslatot és annak vitáját közli Táncsics Mihály népképviselő. 1848-1849. Szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András. Táncsics sorozat, 4. füzet. Bp., 1987. 44. és 48-50. p. Utal rá - nem egészen pontosan - Táncsics Mihály: Életpályám. Harmadik kötet. Táncsics Mihály Művei 6. kötet. Bp., 1885. 76-77. p.

152 Mészáros Lázár II. 110. p.

153 A tervezeteket ld. Beér - Csizmadia 561-573. p. Értékelésükre ld. Varga János, 1998.116-121. p.

149