Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

Batthyány örült, hogy nem volt ott, de elégedetten fogadta a hírt, Kossuth mosolyogva dörzsölgette a kezét, Deák és Klauzál a fejüket csóválták.145

A képviselőház augusztus 3-án kezdte meg Eötvös József elemi oktatási törvényjavaslatának tárgyalását. Augusztus 8-án, a részletes vita során a közös vagy hitfelekezeti iskolák fölállítása tárgyában a 13., illetőleg a 14. §-nál szavazásra bocsátották azt a kérdést, hogy „azon községekben, hol egy-egy hitfelekezet iskolába járó gyermekeinek száma 50-re megy, mindenik hitfelekezet számára álla- dalmi költségen nyittathatik-e külön is iskola; vagy nem?" A kérdésre - az állam és egyház következetes szétválasztása jegyében -181 képviselő nemmel, 86 igennel szavazott. Az augusztus 9-i ülésben Pázmándy Dénes elnök - elhagyva az elnöki széket, képviselői minőségében - kifejtette, hogy szerinte az említett határozat nem úgy értendő, mintha azon községekben, ahol több hitfelekezet van, s az állam közös iskolát állít, a külön hitfelekezeteknek saját erejükből ne lenne szabad külön elemi iskolákat állítani, s ezért javasolta, hogy amely községben több hitfelekezet van, „szabadságában álland a külön hitfelekezetek testületének a kormány fölügyelete alatt saját erejükkel külön elemi iskolát állítani; azonban csak akkor, ha ezt azon felekezet többsége kívánja"; s ez esetben „ a külön iskolát fölállító felekezeti többség elemi iskoláira tett alapítványainak a 6. §. értelmében birtokában marad".

Madarász László úgy látta, hogy Pázmándy indítványa megbénítja a Ház eredeti határozatát. Azt javasolta, hogy magánszemélyek igen, a felekezetek viszont ne állíthassanak magániskolát. Kikelt a papok ellen, mondván hogy „a reakció ármányát a nemzet kebelében ápolják; a hierarchia befolyását tehát a nemzetnek nem kell szenvedni", majd áttekintést adott a papság vétkeiről az ókortól a jelenkorig. Ő maga azt javasolta, hogy mind egyesek, mind testületek a kormány felelőssége mellett „önkéntesen, saját erejükre" támaszkodva állíthassanak tanítóintézeteket, „anélkül, hogy erre valakit kényszeríteni bárkinek is jogában legyen, s anélkül, hogy ez által a közös iskola fönntartására kívántató és aránylag kivetendő községi adó alól bárki is fölmentetnék." Ezután még többen is kifejtették véleményüket. Bónis Samu úgy vélte, Pázmándy indítványa nem ellenkezik az előző napi határozattal, ezért pártolta azt. Ugyanígy nyilatkozott Bezerédj István, Teleki Domokos, Kazinczy Gábor, Papp Endre és Papp Zsigmond. Madarászt támogatta Sembery Imre, Perczel Mór, Nyáry Pál és Papp Pál.

145 Mészáros Lázár 1.108-109. p.; Kónyi Manó II. 288-289. p.; KLÖM XII. 670-675. p.; Beér - Csizmadia 177-178. p.; Ferenczi Zoltán II. 156-158. p. Batthyány és Deák távollétét említi Irányi Dániel - Charles- Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története 1847-1849. Fordította Szoboszlai Margit. S. a. r. Spira György. Bp., 1989.1. k. (továbbiakban Irányi - Chassin) 336. p. Szerinte Batthyánynak és Deáknak köszönhető, hogy a felsőház ezzel kapcsolatos határozatából hiányzott az esetleges osztráknémet háborúra és az azzal kapcsolatos magyar állásfoglalásra való harcias utalás. Ez utóbbit közli Beér - Csizmadia 686. p. V. ö. Gergely András: Közép-Európa parlamentjei 1848-ban. (In:) Gergely András, 2001. 303. p.

144