Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
Az elhangzottakra Deák is reagált. Elmondta, hogy a haza jelen körülményei között téves lépésnek tartja azt a határozatot, „hogy a státus által felállítandó iskolák közösek legyenek", de a Háznak joga van erről dönteni. Pázmándy indítványával kapcsolatban úgy vélte, arra az államnak már valóban nincs joga, hogy megtiltsa a felekezetek iskolaalapítását, s lefoglalja az alapítványokat. „Hatalmi lépést tehet a státus, erőszakot követhet el, de bizonyosan igazságtalanságot fog elkövetni" - mondta. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg a katolikusok alapítványai nagyobbrészt „a státus javaiból" adattak, a protestánsok és a görögkeletiek „minden alapítványai magánalapítványok, ezekhez a státus nem járult semmivel; ha a státus meg akarja nekik tiltani, hogy magán hitfelekezetbeli iskolákat állítsanak, miután a magukról való gondoskodást egyenesen az ő nyakukba vetette és alapítványukat elveszi: nem respektálja a tulajdont; ha pedig a törvény- hozás a tulajdont nem respektálja, az önkényt gyakorolja." Ha Magyarországon békés nyugalom honolna, a tárgyalóasztal mellett, elméletekből kiindulva ideális embereknek alkotnának törvényeket, akkor értené mindazt, ami elhangzott. De a törvényhozót „nemcsak az okoskodás higgadt fonala, hanem az élet és annak körülményei s az emberiségnek sajátságai is vezérlik, és jaj annak a törvényhozásnak, mely oly ideális törvényekét alkot, melyeket az emberi élet naponként s a tapasztalás minden órán meghazudtol." Ha azért akarják megtiltani a felekezeteknek az önálló iskolaalapítást, mert összeolvadást remélnek tőle, nézzenek körül a képviselők. A Horvátországgal való viszony elmérgesítésére, vagy legalábbis az indulatok felzaklatására elég volt „csak néhány szó odavetése, néhány kifejezés, vagy néhány rosszul magyarázott javaslat". Most, amikor az egész ország lázban van; „midőn ezen országnak millióit veszély környezi; midőn attól félünk, hogy a hajó elmerül; midőn azt hangoztatjuk, hogy az Istennek mindenható hatalma tud csak bennünket megtartani: akkor mondhatjuk-e, hogy egy kis hitfelekezetességből származó súrlódással több vagy kevesebb nem tesz semmit?" A közelmúltban a görögkeleti románok amiatt panaszkodtak, hogy a katolikusokkal való unióra akarják kényszeríteni őket. A törvényhozás igyekezett őket megnyugtatni; „ha most ily közös iskolákra lesznek kényszerítve, ha alapítványaik is közösekké tétetnek, és nem lesz megengedve, hogy saját alapítványaikat saját iskoláikra fordítsák, azt hiszik önök, hogy adott ígéreteinknek hinni fognak?" Azt gondolják-e a képviselők, hogy mivel ők maguk „a felvilágosodásban oly fokig mentek, melyen túl előítéletekkel nem küzdenek", így van ez a népnél is? „A külformákat megsérteni a népre nézve annyi, mint a népnek vallásos érzelmeit sérteni meg; ezeket pedig megsérteni akkor, mikor a sértést a státus célja nem kívánja, s csak azért, mert bizonyos teóriák szebbnek festik a tárgyat: azt hiszem, vétek a nemzet és a nemzet biztonsága ellen." A sokak által példaképnek tekintett Észak-Amerikában is szabad kezet ad az állam a vallásfelekezeteknek iskolai ügyekben, s respektálja tulajdonukat. „Azt pengetjük szájunkon, hogy a 145
