Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
mely fölhatalmazza a kormányt, hogy ahol szükségét látja, felelőssége mellett magát az alkotmányos törvényt is felfüggeszthesse. Deák válaszában kifejtette: az alkotmányos törvények mind az egész nemzet jogait, mind pedig az egyes polgárnak törvényes szabadságát biztosítják, és ezen törvényes szabadságnak megszorítását bizonyos formákhoz kötik. Ezen formákat szorosan meg kell tartani minden egyes polgár elleni eljárásban a kormánynak szintúgy, mint akárkinek az országban. Mivel azonban vannak rendkívüli esetek, amikor a rendes formák megtartása „káros következéseket szül a közbátorságra, és a státus célját veszélyezteti"; azért alkottak több országban a rendkívüli esetekre, meghatározott korlátok között alkalmazható különféle szabályokat. „A magyarországi törvénykezés minden egyes ember ellenében különös korlátok közé van szorítva és olyan formákhoz kötve, melyek békés időben nem károsak, és habár néha hosszadalmasak is, de az egyes polgárok személyes szabadságának nagyobb biztosításul szolgálnak, mint más rögtönös eljárás." Olyan országokban is, ahol esküdtszéki eljárás van, a rendkívüli esetekben nem esküdtszéki eljárás, hanem más rögtönítélő eljárás mellett ítélnek a vádlottak fölött. A törvényben meg kell határozni a bűntettek fogalmát; s magától értetődik, hogy amit a törvény bűntettnek ki nem jelöl, azt szabad tenni, az polgárilag szabad cselekedet. „De jöhet a haza olyan körülmények közé, midőn a legszabadabb nép némely polgárilag szabad tetteket nem szabadoknak nyilvánít." Nemrég pld. az egyébként liberális badeni nagyhercegségben haditörvényt hirdettek azok ellen, akik a mozgó seregek vagy az ellenség „irányáról, hatalmáról, mozgalmairól, terjedéséről nem igaz híreket terjeszt", holott más körülmények között „valami hírt beszélni nem bűntett". Magyarországon folytatta - a kormány ilyesmit törvényes felhatalmazás nélkül nem tehetett; tehát azt tette, amire joga volt. Elképzelhető azonban olyan eset, amikor „az eddigi formák között, eddigi törvényeink szerint, intézkedni nem lehet", s ilyenkor a Ház a kormány előterjesztésére rendkívüli hatalommal ruházhatja fel a kormányt. De a kormánynak nem szabad általános vagy speciális törvényi meghatalmazás hiányában „az eddigi formákhoz nem illő, az eddigi törvényekkel ellenkező módon az egyes polgároknak szabadságát korlátolni és oly tetteiket büntetni, melyeket a törvény bűntetteknek nem ismer". Eddig a kormány ilyen törvényjavaslattal nem állt elő. Ő maga is azt hiszi, „hogy Temes, Torontál, Bács megyékben több szükség volna most ágyúra, és katonákra, mint akasztófára." Elképzelhető, hogy az említett területen némely intézkedések szükségesek volnának, de a kormány mindeddig tartózkodott ezektől, mert hatásuk olyan, mint az ún,. „heroicus szereké" a gyógyításban; azaz csak végszükségben alkalmazandók. Most azonban „a Ház egy részében aggodalom mutatkozik, és ha a ház csakugyan ily rendkívüli hatalmat kíván adni, azt a minisztérium csak akkor fogja használni, mikor a körülmények parancsolják, még pedig a törvény 142
