Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

vazzon meggyőződése szerint." Végül 233 képviselő a a kormány politikája mel­lett szavazott, 36 képviselő pedig ellene nyilatkozott.142 A képviselőház július 24-i ülésén Hadzsics Lázár nagybecskereki képviselő törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint Temes, Torontál és Bács vármegyéket helyezzék ostromállapotba, a polgári bíróságok helyett haditörvényszékeket állít­sanak, hirdessék ki a haditörvényeket; egyben kérte, hogy a törvényjavaslatot azonnal tárgyalja a képviselőház. A Délvidéken összevont sereg nem képes az ország ezen részét megvédeni, mert az ellenség száma nagyobb, s a lázadás terjed. Gorove István Temes megyei képviselő a törvényjavaslatot nem kívánta Temes vármegyére kiterjeszteni, s elmondta, hogy nem emlékszik olyan esetre, amikor egy ilyen haditörvényeket a saját akaratából határozott volna el. Deák, mint érintett miniszter úgy vélte, hogy Hadzsicsnak ugyan joga van a házhoz ilyen törvényjavaslatot benyújtani és tárgyalását sürgetni, de jobbnak vél­te volna, ha előbb a bel- és a hadügyminiszterrel értekezett volna, hogy azok az említett területen „tanácsosnak látják-e az efféle rendelkezést, vagy fog-e a mi­nisztérium intézkedést tenni a ház elé terjesztendő ily törvényjavaslat iránt, vagy elégnek gondolja-e azon intézkedéseket, melyeket eddig tett?" Ez már csak azért is kívánatos lett volna, mert egy ilyen törvényjavaslat olyan rémületet kelthet az országban, amely a cél elérését csak nehezítheti. Veszély idejében az a legna­gyobb baj, hogy az emberek egymást néha alaptalanul is rémítik. Az adott terüle­ten „egész népfaj lázadásban van, (...) fegyveres erő áll fegyveres erő ellenében, (...) amazok részéről az erő naponkint szaporodik, de a magyar kormány is sza­porítja mindinkább a sereget; szóval; hogy belháború van." A kormány ebben a helyzetben minden rendelkezésére álló alkotmányos eszközt felhasznált, így királyi biztosokat küldött ki, s felhatalmazta őket a rögtönítélet kihirdetésére. Elképzelhető, hogy a kormány maga is kérni fogja a házat, adjon neki több hatal­mat, de nem volna célszerű, ha a Ház maga akarná meghatározni, mely vidékeket tegyenek ostromállapotba. A Háznak ilyen esetben csupán az a feladata, hogy megmondja, ilyen esetben mire hatalmazza fel a kormányt. Ha már azonban Hadzsics beadta törvényjavaslatát, azt másnap vegyék tárgyalás alá, s az illető miniszterek majd nyilatkoznak mind az ország mostani állapotáról, mind az egyes részletekre, mind pedig a teendőkre nézve. Ugyanakkor figyelmeztette a Házat: az ostromállapot szó „Magyarországban oly tág, oly bizonytalan értelmű, hogy mielőtt kihirdettetnék, a legnagyobb megfontolást igényli, és sokszor na­gyobb rémülést okoz, mint hasznot." A vita során Nyáry Pál nem tartotta szükségesnek, hogy a Délvidék meghatá­rozott részére hozzanak törvényt, hanem azt javasolta, alkossanak olyan törvényt, 142 Kónyi Manó II. 280-282. p.; KLÖM XII. 612-613. p.; Beér - Csizmadia 166. p. A válaszfelirat java­solt, ill. elfogadott szövegét ld. uo. 672-676. p. 141

Next

/
Thumbnails
Contents