Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

sét illeti „ha valaki netalán kérdést tenne a Házon kívüli közvéleményhez, és a legöregebb embertől kezdve le a gyermekig, individuális módon titkos és nem titkos szavazásra bocsátaná, ha vajon elfogadják-e Nyáry Pálnak azon politikáját, hogy inkább egyetlen egy magyar maradjon fenn, a ki Magyarországot képviselje: legfeljebb talán egyes ember találkoznék, ki ezen politikát pártolná, oly feltétel mellett, hogy ő legyen az az egy ember." De ezt általános országos nemzeti politikának, sem itt, sem máshol el nem fogadnák. A feladat az, „hogy az országot mint országot fenntartsuk, s gondoskodni is fogunk róla, hogy Magyarország egy emberre ne redukáltassék, mint ezt Nyáry Pál úr politikája mondja, hanem minél több, minél erősebb és nemzeti fennállásában minél függetlenebb legyen." A vita ezután még tovább folyt, végül az elnök felhívta a figyelmet arra, hogy még 72 fő akar hozzászólni az általános vitában. Ekkor az egyik szólásra felírt képviselő, Kemény Dénes lemondott a felszólalás jogáról, s példájának követésére szólította fel a többieket is. Ez meg is történt, mire a képviselőház délután 2 órakor befejezte a válaszfelirati javaslat általános tárgyalását.141

Az aznap délután 5 órakor tartott ülésen a válaszfelirati javaslat részletes tárgyalására került sor. Ennek az olasz kérdésre vonatkozó pontját a kormány a következő szavakkal kívánta megtoldani: „Ha hazánkban a rend és béke biztosan helyreállítva, s országunk erkölcsi s anyagi épsége biztosítva lesz, örömest nyúj- tandunk Felségednek segédkezet oly békés egyesség megkötésének eszközlésére, mely egy részt a trón méltóságának, más részt az olasz nemzet alkotmányos szabadságának s méltányos kívánatainak egyiránt megfeleljen." Az indulatos megnyilvánulásoktól nem mentes vitában 28 képviselő név szerinti szavazást kért az idézett ponttal kapcsolatban. Szálé Antal képviselő kijelentette, hogy ő maga is a név szerinti szavazást kérők között volt, de ha a Kossuth által formulázott nyilatkozat úgy értendő, hogy" Olaszhon és Velence, el is válhat Ausztriától, ha akar", akkor megnyugszik benne. Deák a többi miniszter nevében röviden reagált a felszólalásra: „a minisztérium sem nem alkuszik, sem nem magyarázgat; hanem ahhoz ragaszkodik, mit jegyzőkönyvileg előadott. Kit ez meg nem nyugtat, sza141 Kónyi Manó II. 282. p.; Közlöny, 1848. júl. 26. No. 47. 215-217. p. A válaszfelirati vitára általában ld. Kovács Lajos II. 132-196. p.; Ferenczi Zoltán II. 123-128., 132-139., 141-144. p.; Károlyi: Széchenyi I. 125-128. p.; Viszota Gyula II. CCCLXXXIII-CCCXCII. p.; Spira György, 1964.267-268. és271-276. p.; Takács Ferenc: Két flamingó. Madarász László (1811-1909) Madarász József (1814-1915). Bp., 1982.52- 56. p.; Spira György: Még egyszer Batthyány Lajosról. (In:) Jottányit se a negyvennyolcból! Bp., 1989. (első megjelenése 1987.) 374-382. p. (továbbiakban Spira György, 1989.); Gergely András, 1989.95-97. p.; Varga János: Az országgyűlés szerepe a honvédelem megalapozásában. (In:) A magyar ország- gyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., 1998. (továbbiakban Varga János, 1998.) 113-115. p.; Gergely András: Közép-Európa parlamentjei 1848-ban. Uo. 48-50. p. és (In:) uő.: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből. Bp., 2001. (továbbiakban Gergely András, 2001.) 299-302. p.

140