Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
kozik, szintoly nyugodtan fogjuk tűrni." Ezek után a kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy a Ház méltóságát a legkevésbé is megsérteni akarta volna, ő tehát ezt visszautasítja. Neki teljesen mindegy, hogyan tárgyalják a kérdéseket, éppen ezért minden erőszakolás gyanúját visszautasítja. A képviselőház ezek után elhatározta, hogy Kossuthnak a július 21-i ülésben formulázva előterjesztett nyilatkozatát vegyék fel a 20-i ülés jegyzőkönyvébe.140 A képviselőház július 22-én folytatta a válaszfelirat vitáját. Nyáry nagy, sok közjogi fejtegetéssel tarkított, s időnként zavaros beszédében a kormány által az olasz kérdésben követett politikát a reakció politikájának mondta. Szerinte Magyarország mint önálló ország nem köteles Ausztria háborújában részt venni, mert Magyarország nem tartozik az osztrák monarchiához. A Pragmatica Sanctiót korábban soha sem magyarázták úgy, hogy annak következtében Magyarország az osztrák birodalommal véd- és dacszövetségre lépett; az értelmezés soha sem terjedt tovább annál, hogy az osztrák uralkodó fején van a magyar korona is. Mi szükség van most ezt tenni? Vajon nem lehet-e ebből arra következtetni, hogy nem rossz szándékból, de gyávaságból, el akarják árulni a hazát? Szerinte azonban Magyarország csak akkor van legyőzve, ha az utolsó magyart is megölték, s ezt Európa meg fogja érteni, és nem fogja megróni Magyarországot, mint a szabadság ellenségét; „s ha ez nem történik is, csak egy magyar maradjon meg, megmarad legalább az eszme." Végül azt fejtegette, hogy Magyarországnak el kell ismernie Ausztria itáliai tartományainak függetlenségét, s ezáltal az olaszokkal kellene szövetségre lépnie. Ez nincs a dinasztia, mint Magyarország uralkodóháza érdekei ellen; más kérdés, hogy „szövetségese lesz-e az olasz a dinasztiának, mint ausztriai császárnak". Nyáry szerint Magyarországnak annál kevésbé van szüksége Ausztria szövetségére, mert az osztrák parlamentben sem a német, azaz a civilizált elem van többségben (hanem a szlávok), s Ausztria politikája nem a civilizáció politikája. A kormány nevében Deák utasította vissza a vádat. „A reakció alatt a kivívott szabadságnak elnyomását és az abszolutizmus visszahozását érti az egész világ lexikona" - mondta. E pillanatban ezt a vádat sem a kormány nem érdemli meg, sem a dolgok körülményei nem mutatnak arra. Ő maga nem akarja hosszan cáfolni Nyáry szavait, csupán azt jegyzi meg, hogy „ha Olaszországot szabadnak és Ausztriától elszakadottnak elismerjük, - mert ez volna természetes következése, ha onnét visszaparancsolnók a katonaságot - nem az olaszokkal szövetkezünk-e az ausztriai császár ellen?" Már pedig akárhogy vélik értelmezni a Pragmatica Sanctiót, úgy mégsem lehet értelmezni, hogy Magyarországnak annak értelmében az osztrák császár ellen szövetkezni lehessen. Ami Nyáry másik megjegyzé140Kónyi Manó II. 271-280. p.; KLÖM XII. 602-612. p.; Urban: Batthyány-iratok 1.949-950. p.; Beér- Csizmadia 165. p.; Madarász József 139. p.; Urban Aladár, 1986.491. és 496. p.; Közlöny, 1848. júl. 25. No. 46. 207-213. p. 139
