Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

most, miután a Ház tegnap belement a dologba és szólott a miképpen felől is, a határozatot el akarják halasztani." Azt, hogy a kormány kívánsága mennyire egyezik meg a politikai egyenességgel, a háznak kell megítélnie. A kormány titokban nem tart semmit, mert amit 450 ember és más hallgatóság előtt előterjeszt, az nem lehet titok. Ugyanakkor figyelmeztetni akarja a Házat, „ha a háznak valamely tagja a minisztériumtól nagy fontosságú kérdésben felvilágosítást kér, és ez megadja a felvilágosítást, hol és melyik parlamentnél van szokásban, hogy az mindjárt kinyomassék, és csak azután mondja ki a ház, megelégszik-e vele, vagy nem?" Pedig itt semmi egyéb nem történt, hiszen a Ház megkezdte a kérdés általános tárgyalását, s amikor a kormány egy részkérdésben megadta a felvilágosítást, „akkor éppen azok, kik az egészet úgy is érdemlegesen el akarják vetni, kívánják a dolgot továbbra halasztani." Szerinte éppen ez az az eljárás, amely ellenkezik a politikai egyenességgel. Őt és társai „görbe és szövevényes politikával" senki sem vádolhatja. Ugyanakkor a magyar államférfiaknak „bele kell még szokni az olyan eljárásba, hogy többet elhallgassanak, mint kimondjanak, s a ház egyes tagjainak minden kérdésére ne mindig feleljenek", mert „sok dolog van, ami még nincs bevégezve," s „egy indiszkrét kérdésre adott felelet által kockáz- tatik a dolog kimenetele"; - utalt arra, hogy a válaszfelirat tétje nagyobb, mint a képviselők némelyike észrevette volna.

Deák után Kossuth emelkedett szólásra, s elmondta, hogy a kormány parlamentáris életben szokottnál többet mondott, mint kellett volna, s szerinte itt bizalmi kérdésről van szó. Ő maga többet egy szó felvilágosítást nem ad, akar-e az eddigi fölvilágosítások nyomán bizalmat szavazni? Erre a Ház nagy többsége spontán módon felállt, s azt kiabálta: „Akarunk!" A baloldalon zaj támadt, s a képviselők azt kiáltozták: „Nem ez a kérdés! Ez nincs a maga rendjén!", (ti. a szavazás.) Kossuth kijelentette, ő nem akarta kiprovokálni ezt a jelenetet, de ha azt mondják, hogy a kormány „el akarja vágni a ház szabad akaratának nyilatkozatát, erre azt felelem: törpüljön el az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat."

Nyáry Pál szerint miután Kossuth a július 20-i ülésben mint képviselő és nem mint miniszter nyilatkozott, hogyan lehet illogikusnak mondani, amint Deák tette, ha bővebb megfontolás végett nem egyes képviselő, hanem a minisztérium nyilatkozatának kinyomatását követelik? Kossuth ellenében megjegyezte, hogy akik azt akarják, hogy ne a többség ereje határozzon a haza legfontosabb kérdéseiről, hanem megvitatás és kölcsönös felvilágosítás után akarják kimondani a helyest vagy nem helyest, azok nem érdemlik meg Kossuth szemrehányását. Ugyanakkor nem fojthatja el fájdalmát, hogy a Ház már két oly jelenetnek volt tanúja a kormány részéről, mely által ő a Ház méltóságát megsértve találja, holott a minisztereknek nincs itt több joguk, mint az egyes képviselőknek. Ezért követeli, hogy ha megérdemlik, őket is utasítsák rendre.

137