Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

néhány nap kell. Az interpellációra Deák azt felelte, hogy mihelyt a Ház a ház­szabályokkal és a válaszfelirattal elkészül, Madarász kívánsága azonnal teljesülni fog. Ezután Sembery Imre interpellálta Mészáros Lázár hadügyminisztert, mond­ván, hogy a 200,000 katona meg van ugyan ajánlva, de még sarlót tart a kezében, s amíg ki nem állítják őket, „addig hazánkat a legnagyobb veszély érheti". A Dél­vidékről aggasztó hírek érkeznek, az odavezényelt katonaság és nemzetőrség őrvonalat alkot, s bár a lelkesedés elég volna, de ha ezt a lelkesült sereget nem vezetik az ellenség elé, kedve és lelkesedése le fog lohadni. A hadügyminiszter tehát adjon felvilágosítást a Háznak, s a ház határozzon, továbbra is a fegyver­szüneti és az őrvonali rendszert akarja követni, vagy inkább támadó rendszert akar? Lázadókkal fegyverszüneteket kötni, alkudozni nem kell; azokat meg kell támadni. A Háznak roppant hatalma van, ha akarja, egyes vidékeket ostrom- állapotba helyezhet, vagy teljhatalmú polgári biztost küldhet Horvátországba. Szemere helyett Deák válaszolt. Úgy vélte, a történtek világos példái annak, mekkora baj, hogy a Háznak még mindig nincsenek házszabályai, mert ha lenné­nek, mindenki tudná, hogy ugyanaz a miniszter, akinek a válaszfelirati bizott­mányban a legtöbb dolga van, nem adhat ezzel egy időben felvilágosításokat a plénum előtt. Ha házszabályok volnának, „azt is tudná minden ember, ami termé­szetes, hogy midőn valaki valamiről felvilágosítást kér, mindaddig, míg azt meg nem kapja, függessze fel abban az ügyben ítéletét, mert nem tudja, milyen lesz a felvilágosítás, s ne fakadjon ki ellene, míg a körülményeket nem ismeri." Azért is sürgeti a házszabályok megalkotását, mert akkor mindenki tudná, hogy milyen körre terjed ki az interpelláció joga, s milyen kérdésekre köteles a kormány nyílt ülésen felelni. Éppen a katonai kérdések olyanok, melyekre nézve a legnevet­ségesebb politikai eljárássá válnék az „ha bennök minden különbség nélkül a legkisebb körülmény is, s midőn hadi intézkedésről van szó, az egész pozíció miként létezése, a terv kivitelének megkezdéséig, vagy a katonaságnak megren­delt használatáig, nyíltan fölfedeztetnék." Ha házszabályok lesznek „meg fog állapíttatni, hogy mikor és mi módon kell az interpellációt tenni; mikor és mi módon kell arra felelni; mikor és mi módon kívánhatni a kisebb komitét [bizott­mányt]; mikor és mi módon kívánhatni, hogy maga a ház komitévá alakuljon [azaz zárt ülést tartson.]". Ha azonban a Ház, úgy érzi, hogy azonnal tudomást akar szerezni mindarról, amiről Sembery beszélt, határozzon arról, hogy zárt ülést tart, s abban a hadügyminiszter „röviden, amennyire a dolgot felfedezheti, elő fogja adni a körülményeket." Ugyanakkor felhívta az interpelláló képviselők fi­gyelmét arra, hogy amíg választ nem kapnak, „a kárhoztató vagy megrovó kije­lentésekkel méltóztassanak felhagyni", mert „ha a kárhoztató ítéletet valaki utóbb vissza is vonja, hatását már nem fogja megsemmisíthetni." Sembery például töb­bes számban fegyverszünetekről beszélt, holott a Ház Kossuth július 11-i beszé­déből tudhatja, hogy a szerb felkelőkkel egyetlen egy alkalommal kötött az ottani 130

Next

/
Thumbnails
Contents