Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

kormányt. Kossuth erre meghátrált. Széchenyi szavai szerint Deák úgy beszélt, mint egy isten, azaz ő volt az, aki kiegyenlítette az ellentétet. A kompromisszum eredményeként a megyei hatóságot a további intézkedésig egy olyan bizottmány gyakorolja, amelyet a következő közgyűlésen személyesen megjelenő nemesek s a megyei lakosok által községenként megválasztandó nem-nemesek választanak meg. Az aznapi alsótáblai konferencián Kossuth tette meg az indítványt, de Deák fogadtatta azt el a követekkel, a Pesti Hírlap tudósítója szerint a konferenciában az ő „ékesen szólása s bölcsessége játszotta a főszerepet." Magát a törvényjavaslatot a másnapi kerületi ülésen fogadták el.87

Április 4-én a kerületi ülésben a főrendeknek az országgyűlési követek népképviselet alapján történő választásáról szóló törvényjavaslatra érkezett észrevételeit tárgyalták. A főrendek üzenetük szerint ugyan a képviseleti rendszer széles alapra állítását kívánták, ám „mindazonáltal azon tekintetből, melyet a nemzetiség biztosítása az ország különböző vidékeinek sajátságos körülményeihez képest igényel", a választójog alapjául szolgáló ingatlan birtok nagyságának negyedtelekben történő megállapítását a kelleténél szélesebb alapnak tekintik, s azt kívánják, hogy akárcsak a nemzetőrségi törvény esetében, itt is fél telekben határozzák meg a cenzust. Deák felszólalásában az eredeti szerkezet meghagyása mellett foglalt állást, mondván, hogy a negyed- és féltelkesek között „sem vagyoni, sem kulturális tekintetben nincs oly tetemes különbség; a választók számára nézve pedig szintén nincs e kiterjesztésnek szembetűnő befolyása", mert a kb. mintegy 1.200.000 választó létszámát a negyedtelkesek legfeljebb 100.000 fővel emelik. Ugyanakkor, ha a negyedtelkeseket kizárják, több megye lakosainak többsége választójog nélkül maradna, ami éppen a stabilitás ellen hatna. A főrendek nyilván az általános választójogtól félnek: az ezzel kapcsolatos követeléseket pedig éppen azáltal lehet kiprovokálni, ha a kvalifikációt szűkre szabják, „úgy, hogy igen sok ember marad a sáncokon kívül és igen kevés belől." A kerületi ülés végül - komoly vita után - az eredeti javaslat mellett foglalt állást.88

Szintén a választójogi törvény aznapi vitájában utasította vissza a főrendek azon javaslatát, hogy a képviselők vagy ne kapjanak napidíjat, vagy annak és a lakbér-költségnek az összegét - tekintettel a kincstár állapotára - szállítsák le. Deák úgy vélte, a képviselők megvesztegethetőségére nincs biztosabb mód, mint 87 88

87 Pesti Hírlap, 1848. ápr. 10. No. 25.315-316. p.; ápr. 11. No. 26.317-318. p. SZÍN 1222. p.; Nedeczky István 251-252. p.; KLÖM XI. 720-726. p.; Viszota Gyula II. 1068-1076. p.; Spira György, 1964.108-113. p. Kossuth eredeti javaslatát közli Spira György: Kossuth Lajos hagyatékából. Századok, 1994/5. 894- 896. p. Széchenyi az ezt követő napokban is többször egyeztetett Deákkal különböző kérdésekben. SZÍN 1223-1224. p.

88 Kónyi Manó II. 221-222. p.; Pesti Hírlap, 1848. ápr. 12. No. 27. 320. p.; Budapesti Híradó, 1848. ápr. 6. No. 805. 329. p.; Jelenkor, 1848. ápr. 16. No. 47.191-192. p.; Lederer Béla: Gróf Andrássy Gyula beszédei. I. k. Bp., 1891. 79-85. p.; Károlyi Árpád, 1936.108-110. p.; Varga János 266-267. p.; Urbán Aladár, 1986. 213. p.

112