Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

ha nem biztosítják méltó megélhetésüket. A főrendek javaslata ezt segítené elő, illetve azt, hogy csak a pénzarisztokrácia tagjai vállalhatnának képviselőséget, a szegények nem. Az alsótábla ezúttal is Deák javaslatával értett egyet.89

Április 5-én ismét előkerült a hűtlen tanácsosok ügye. Balogh Kornél, Győr vármegye - egyébként konzervatív pártállású - követe a kerületi ülésben újabb utasítására hivatkozva javasolta Metternich, Apponyi György kancellár és Zsedé- nyi Ede megbüntetését, Madarász pedig - ismét az Ulászló-féle még el nem törölt törvényekre hivatkozva - indítványozta, hogy a Balogh által megnevezett „rossz tanácsosok a ház sorompói elé idéztessenek." Beöthy Ödön, Bihar követe pártolta az indítványt. Deák a maga szelíd iróniájával kijelentette: ha az indítványt azért tették, „hogy a világ tudja, s magok a nevezett urak is tudják, hogy tetteiket rosz- szallják", ez ellen nincs kifogása; de ha a büntetésnek sikert is akarnak szerezni, figyelmezteti az alsótáblát, vigyázzon, hogy valamiképp következetlenségbe ne essenek, „amennyiben előbb minden politikai bűnös számára amnesztiát kértek Őfelségétől." (A Pesti Hirlap tudósítója szerint „mint Neptim, egyetlen szavával lecsillapította a hullámokat.") Beöthy erre kijelentette, hogy noha nem ismerte az előzményeket, magát az eszmecserét fontosnak tartja a kérdésről. Végül Kossuth kijelentette, nem tartja szükségesnek határozat hozatalát, s úgy vélte, „ha ez ármánykodások nem folytattatnak többé, rájok nézve a közbocsánat alul kivételt tétetni nem akar. De nehogy ez ismét palástul szolgálhasson a jövőre, csak a múltakat vetjük be a feledékenység fátyolával."90

A Zsedényi-ügy aztán még egy alkalommal, április 10-én a kerületi ülésen került szóba. Szent-Iványi Károly, Gömör megye követe (egyébként az alsótáblai ellenzék vezetőségének tagja) kifejezte azt a reményét, hogy a III. törvénycikk értelmében felállítandó államtanácsba a volt kormányzatnak csak azon embereit veszik fel, akik ezt meg is érdemlik. Miután a hír szerint Zsedényi Edét is jelölték az államtanácsba, kérdést intézett a minisztériumhoz, hogy e kancelláriai tanácsos megérdemli-e, hogy a az államtanács tagja legyen; a nemzet kívánatai ellen dolgozott-e vagy sem; hogy bűnös-e valamilyen törvénytelenség vétkében vagy sem? Elsőnek Kossuth válaszolt a kérdésre, s kijelentette, hogy „a megemlített egyén azon szerencsés sikernek elérésére nézve, melynek most örvendhetünk és az ország kívánatainak teljesítésére nézve nem csak gátoló tanácsot nem adott, sőt azt, minden kitelhető módon előmozdította." Deák maga is megerősítette, hogy Bécsben a tárgyalások alkalmával személyesen tapasztalta, miszerint Zsedényi „minden iparkodását, minden fáradságát oda fordította, s minden erejét megfeszítette, hogy az ország kívánatai teljesedésbe menjenek", hogy kedvező eredményt érjenek el, s hogy a kedvezőtlen leiratot csak vonakodva, hivatali kö89 Pesti Hirlap, 1848. ápr. 12. No. 27.320. p.; Kónyi Manó II. 222-223. p.

90 Kónyi Manó II. 223. p.; KLÖM XI. 729-730. p.; Pesti Hirlap, 1848. ápr. 9. No. 24.313. p., ápr. 13. No. 28. 324-325. p.; Jelenkor, 1848. ápr. 16. No. 47. 191. p.

113