Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
Ugyanakkor Deák aggodalmai nem múltak el. Hunkár Antal emlékirata szerint magánbeszélgetésben kifejtette, attól tart, hogy az osztrák fél az önálló pénz- és hadügyet „az első alkalommal kicsikarja kezünkből."84 Amikor pedig április 5-én reggel találkozott a Pestről odaérkezett Wesselényi Miklóssal, s beszámolt neki arról, hogy az országgyűlés „terhes munka és terhes aggodalmak közt" van.85 Az április 2-i kerületi ülésben Bónis Sámuel szabolcsi követ törvényjavaslatát tárgyalták, amely szerint a kormány közhivatalnokok mindegyikét elmozdíthatja, kivéve az igazság kiszolgáltatásával megbízott bírókat, akik csak a törvény útján mozdíthatók el. Deák úgy vélte, a [minisztérium által el nem mozdítható] megyei bíróság és a felelős minisztérium elve összeférhetetlen, „és ott vagyunk, hogy vagy a municipiumot, vagy a felelősséget [felelős kormányt] kell megmentenünk." A Deák után felszólaló Kossuth Bónis eredeti javaslatát támogatta, arra hivatkozva, hogy a municipumok ugyan gátat jelenthetnek a kormány akaratára nézve, de ha a kormány csak törvényest akar, „a törvényesnek meg fog tanulni engedni a nemzet, amely az eddigi rendszer mellett engedetlenségben látta az erényt." Kossuth szerint azt kell kimondani, „hogy aki nem bíró, elmozdítható." Végül Bónis eredeti javaslata lett törvénnyé - nyilván Deák szándékával ellentétben.86 * 88 Április 3-án az alsótábla országos, majd kerületi ülésében Kossuth és Széchenyi között vita bontakozott ki Kossuthnak a vármegyei hatóság népképviseleti alapon történő átszervezésére vonatkozó törvényjavaslatáról, s az álláspontok nem közeledtek. Batthyány Lajos egyenesen arra figyelmeztette a táblát, hogy ha a két miniszter véleményét nem lehet összeegyeztetni, egyiküknek le kell mondania. Ezután az alsótábla Bemáth Zsigmond javaslatára úgy döntött, hogy konferenciában próbálják meg összehangolni a két ellentétes véleményt. (Kossuth a megyékben is a népképviseleti elvet kívánta érvényesíteni, Széchenyi pedig azt javasolta, hogy a megyei képviselőtestületek a következő országgyűlésig változatlan formában maradjanak meg.) Az ülés után délután 4 órakor Széchenyinél miniszteri konferenciát tartottak. Miután Batthyány maga is Széchenyi nézeteit pártolta, ugyanakkor Kossuth ragaszkodott az előterjesztéséhez, a miniszterelnök „higgadtan és erélyesen" közölte, hogy akkor ő mond le, s Kossuth alakítson 84 Hunkár Antal emlékiratai. S. a. r. Lukinich Imre. Hadtörténelmi Közlemények, 1926.362-363. p. - Hunkár szerint e beszélgetésre március 17-én, az országgyűlés felirati küldöttségének Bécsből Pozsonyba való visszaútján került sor, de ez lehetetlen, hiszen Deák ekkor még Zalában volt. Az önálló pénz- és hadügyre vonatkozó utalás alapján sokkal valószínűbb a március végi dátum. 85 Wesselényi Miklós - Kiss Károly, Pozsony, 1848. ápr. 10. Közli Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. Bp., 1905. II. kötet, (továbbiakban Kardos Samu II.) 203-204. p. és Pascu Cherestejiu I. 414. p. - Paskay Gyula 71. p. szerint azt mondta volna Wesselényinek, hogy „annyi a dolgunk, hogy még alunni sem érünk rá." 88 Kónyi Manó II. 219-220. p.; Nedeczky István 255-256. p.; Pesti Hírlap, 1848. ápr. 8. No. 23. 308-309. p.; Budapesti Híradó, 1848. ápr. 4. No. 803. 321-322. p.; KLÖM XI. 713-715. p.; Urbán Aladár, 1986. 206-212. p. 111
