Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)

Németh László - Paksy Zoltán: Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945

A megye népességét színmagyamak lehetett tekinteni, a népszámláláson magyar anyanyelvűnek vallotta magát a lakosok 97,7 %-a. A csekély számú német kisebbség (1669 fő) mellett, az egyetlen számottevő etnikai kisebbséget a 6497 horvát lakos jelentette (1,7 %). Horvát népesség nagyobb számban a letenyei, kisebb részben a nagykanizsai járás területén élt, Molnári, Petrivente, Semjénháza, Tótszentmárton, Tótszerdahely, illetve Bajcsa, Fityeház és Murakeresztúr falvakban a lakosság többségét alkották.

Hasonló homogenitás figyelhető meg a vallás esetében is. A lakosság 92,4 %-a vallotta magát római katolikus vallásának, utánuk következett a reformátusok csoportja 11587 fővel (3,2 %) majd az izraeliták, 8226 fővel (2,3 %) és végül az evangélikusok 7534 fővel (2 %). A különböző vallások követőinek területi elhelyezkedésére az volt jellemző, hogy nem keverten éltek a katolikusok között, hanem gyülekezeteik szigetszerűen helyezkedtek el, általában egy-egy településen alkottak többséget. így például református szigetet képezett két falu, Kustánszeg és Becsvölgye. Érvényes ez a megállapítás a zsidóságra is, mely elsősorban a nagyobb településeken tömörült.

A lakosság foglalkozási megoszlásában az őstermelés játszotta a legnagyobb szerepet. A teljes népesség 72 %-a a mezőgazdaságból élt, földtulajdonosként, napszámosként vagy gazdasági cselédként dolgozott. A következő nagyobb foglalkozási csoportot az iparból élők alkották (12,3 %). Mivel a megyében nagyobb ipari üzemek nem voltak, ezek túlnyomó többségét a városi kisiparosok és falusi kézművesek jelentették. Közel azonos számot és arányt (2-3 %) mutattak a kereskedelemben és a közszolgálatban foglalkoztatottak, valamint ugyanilyen arányú volt a házicselédek száma is.

Zala megyében a zsidóság számaránya jóval az országos átlag alatt maradt. Az 1920-as népszámlálás alkalmával Magyarországon a megkérdezettek 5,9 %-a vallotta magát izraelita vallásúnak, ezzel szemben Zala megyében csupán 3 %-a. Ráadásul számuk 1920 és 1941 között gyakorlatilag a felére csökkent. Ha ennek okait akarjuk feltárni, leghelyesebb ha egy autentikus szerzőhöz fordulunk. A nagykanizsai hitközség főrabbija, dr. Winkler Ernő ugyanis 1934-ben megjelent statisztikai elemzésében25 részletesen kitért erre a kérdésre. A csökkenés okának négy elemét vázolta fel: a természetes szaporodás mérséklődését, melynek oka a zsidó polgári családokban is divattá lett egyke. A következő ok a kitérés, vagyis a vallásváltoztatás, hiszen az illető személy ennek eredményeként is „eltűnik" a zsidó közösségből. Harmadik okként a kivándorlást említette, bár ennek tendenciáját elég alacsonynak tartotta, mondván „a magyar zsidó forrón szereti a magyar földet, nincs benne vándorlási hajlam, csak a végső kényszer adja a ván25 Winkler Ernő: Statisztikai Függelék a kiegészítő szabályzat indokolásához. Közzéteszi a Magyar- országi Izraeliták Országos Irodája, Budapest, 1934.

13