Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése
igazat, a várost eltiltotta a sánci téglavető használatától. A város ezt természetesen megfellebbezte, és a vármegyei polgári törvényszék vissza is küldte a pert azzal a kifogással, hogy az elsőfokú tárgyalás során nem derítették föl azt a tényt, hogy a régi városi téglahely vajon továbbra is alkalmas-e téglavetésre. Az uradalom bizonyította, hogy a város még abban az évben is használta régi téglavetőjét. Itt azonban a per félbeszakadt, további vitára nem került sor.61 A következő év tavaszán egyezség jött létre az uradalom és a város között, amelynek értelmében mind a téglavetővel kapcsolatos pert, mind pedig a korábban indult irtáspert megszüntették. A téglaégetés ügye lényegében a város nagy győzelmét jelentő kompromisszummal zárult. A városiak a földesúr jogát tovább csorbítva kivívták, hogy az 1811. évi helyzettel szemben véglegesen két, ideiglenesen viszont három téglaégető helyük legyen, ennek fejében viszont meg kellett szüntetniük a sánci uradalmi majortól keletre fekvő téglavetőjüket.62 A város és az uradalom között lefolyt reformkori küzdelmek végső mérlege a kettős város javára billent. A kanizsaiak átütő eredményt nem tudtak ugyan elérni — erre a feudális Magyarország viszonyai között nem is számíthattak —, de sok vonatkozásban a javukra tudták módosítani az 1811. évi szerződést. Biztosítani és növelni tudták az urasági berek használatát. Sikeresen elvették a szomszéd földesurak kedvét attól, hogy a kanizsai uraságtól a kanizsai határban legelőt béreljenek.63 Ennek módszerét nem ismerjük. El tudták érni azt is, hogy a szomszéd falubeliek, köztük a Batthyány- uradalom jobbágyai is, legfeljebb csak titokban, éjjel legeltettek a kanizsai határban, pedig korábban ők is béreltek ott legelőt.64 Egy adat azt is sejteti, hogy a városiak a keleti pusztákról sem maradtak el teljesen az állataikkal.65 Mindez az 1811. évi szerződés világos rendelkezései ellenére történt. Igaz ezzel szemben, hogy a szerződés értelmében szabaddá vált a földesúr birkalegeltetési joga, és ez azt jelentette, hogy a korábban engedélyezett 500 helyett 8000 birkát tartott a kanizsai határban. Persze arra nincs adatunk, hogy korábban az uraság ténylegesen betartotta-e a szerződésben számára engedélyezett felső határt. A város ki tudta bővíteni téglagyártását. A szerződés szigorú meghagyásai dacára is tudott újabb irtásföldeket létesíteni.66 A szerződés világos rendelkezése ellenére továbbra is megmaradt a vadászati jog gyakorlásában, és ezt a felsőbb szervekkel is el tudta ismertetni.67 A városi külső és belső ingatlanok forgalmát teljesen ki tudta vonni a földesúr felügyelete alól.68 A földesúri joghatóságot szintén megkísérelte több vonatkozásban csökkenteni.69 Mindez lazította a földesúr és a privilegizált mezőváros közötti kapcsolatokat, lazította az urasági gyámkodást, de teljes mértékben nem elégítette, nem elégíthette ki a kapitalista vérkeringésbe már bekapcsolódó város igényeit. Ezért tesz ismételten kísérletet, hogy a szabad királyi városok közé emelkedjen, hogy éljen az örökváltság lehetőségével, vagy legalább a természetben beszolgáltatandó kilencedtől szabaduljon meg pénzben fizetendő átalány fejében.70 Mindebből azonban már a forradalomig nem lett valóság. 59
