Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése

lentős bevételi lehetőséget kínált, amit egy bizonytalan többleteredményért későbbi időpontra halasztani igen kedvezőtlen lett volna.

De nyilván az uradalom bérbeadását is elősegítette a rendezési per lezárása. A kaposvári uradalom 1861-ben került tőkés bérlő kezére. Freystädder Antal tevékenysége nyomán a kaposvári uradalom jelentős változáson ment keresztül, rálépett a korszerű, a kor színvonalán álló tőkés gazdálkodás útjára.52 Nem szabad azonban elfeledkeznünk az egyezség időpontjáról sem: 1861 márciusa. Az országban feszült a politikai helyzet, ekkor már nyilvánvaló az is, hogy a magyar politikai tényezők többsége a bécsi udvar alkotmányos kísérletét el fogja utasítani, de a küzdelem kimenetele még nem dőlt el. Kaposvár, Somogy vármegye székhelye közvetlen színtere az újjáéledő vármegyei politikai életnek. A város gazdagodó, kereskedő és iparos polgárságának, a földbirtoklásban is érdekelt értelmiségének53 véleményét nem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni, különösen nem a választások előtü hetekben. Az 1861-ben élre került megyei vezetők, az első- és másodfokon ítélkező alispáni bíróság és vármegyei törvényszék bírái számtalan szállal kapcsolódtak a városhoz. Valószínű, hogy Somssich nemcsak a várost, hanem az uradalmat is igyekezett a megegyezés érdekében befolyásolni, felismerte, hogy politikailag igen szükséges és hasznos, ha az uradalom és a város között nyugalmat teremt.

Az egyezség 17. pontjában kimondták, hogy akik birtokaikat egy tagban akarják kivenni, azok ezt megtehetik, a tagosítani nem akarók viszont választhatnak, hogy a határ nyugati vagy keleti részén akarják-e három nyomásban szántóföldjeiket megkapni. A tagosítás lebonyolítására külön „tagozási” választmányt alakítottak, amely határozott a tagosítás mikéntjéről. Legelőször is kimondták, hogy „a birtokok eltérve a jelenlegi osztályzattól, mely úrbéri alapon történt, újra osztály[ozjtassanak.” A városnak juttatott legelőből és erdőből 1259,28 magyar hold egyénenkénti felosztásra került, ezt a területet is osztályozni kellett. A 15 tagú „becslő” bizottság tagjai valamennyien kaposvári birtokosok voltak, nagyrészt módosabbak. Egy osztályozott hold abszolút nagysága 600 és 4000 négyszögöl között mozgott. 1862 októberében — nyilván a tagosítást ellenzők nyomására — módosították, csökkentették a minőségi különbségeket, illetve az ezt kifejező holdnagyságokat.

A kaposvári birtokosok szabadon dönthettek, hogy egy tagban kérik ki birtokukat, vagy megmaradnak a nyomásos gazdálkodás mellett, és három vetőben kérik ki szántóföldjeiket. A 354 házjog birtokosa közül 200 kívánta a tagosítást, a tagosítást kívánók 2274,56 holdat képviseltek, szemben az ellenzők 1589,14 holdjával. A tagosítást akarók átlagos birtoka alig valamivel több (11,4 hold), mint az ellenzőké (10,3 hold). A módosabb gazdák nagyobb számban tartoztak a tagosítók közé. A tagosítás azonban nem folyt le simán. A tagosítást szorgalmazók és az azt ellenzők között kiélesedett a harc. A mérnöki munkát nem lehetett 1861 júniusában megkezdeni, mert „...többen az egyes lakosok közül, annak nagy lárma közti kijelentésével, hogy ők meglevő földjeiket ... nem engedik, a lánc meghúzását sem engedik, megkísérlését

55