Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése
a kaposváriaknak. Ebben az esetben az eredmény eszmei telkenként 20,8 hold legelő és 8,0 hold erdő lett volna, ami még mindig igen kedvező a városiakra nézve. Igaz, hogy az 1858. évi házadóbevallásban45 nem 354 ház szerepelt, hanem 435 házszám alatt 491, és a polgármester is egy jelentés fogalmazványában 450 házhelyről beszélt.47 E házak közül azonban 38 a hercegi uradalom tulajdonában állt. így egy házszámra ádagosan 6,5 magyar hold legelő és 2,5 magyar hold erdő jutott. A másfél évszázados küzdelmet és az évtizedes pereskedést lezáró egyezségek tehát — végső mérlegüket nézve — nem voltak kedvezőtlenek a városra. Bár nem ismerjük az alkudozások részleteit, az uradalom a számára legkedvezőbb végkifejlet érdekében nyilván minden befolyását bevetette és felhasználta. A hercegi uradalom szempontjait szem előtt tartva agitált gróf Somssich Pál is, akit 1861-ben a kaposvári kerület országgyűlési képviselőjévé választottak, és akinek nem kis része volt abban, hogy az egyezség során az uradalom eredményeket tudott felmutatni.48 A város a bírói ítélettől sem várhatott többet, inkább az látszott valószínűnek, hogy a bírói ítélet kedvezőtlenebb lett volna számára. Az irtásföldek meglétét nehezen lehetett volna letagadni, sőt a bírói ítélet esetleg megadta volna az uradalomnak azt a jogot, hogy azokat az irtásbér letétele mellett visszaváltsa. Ez ugyan azt jelentette volna, hogy az uradalomnak mintegy 20-25 ezer forintot készpénzben le kellett volna tennie — és ezt a herceg Esterházy család akkori pénzügyi helyzetében nehezen tudta volna teljesíteni.49 Nem valószínű, hogy a bíróság a legelő- és erdőilletmény tekintetében is megítélt volna ennyit. Mindkét félnek érdeke volt, hogy a rendezés ne húzódjon hosszan el, minél hamarabb megszűnjön a bizonytalanság, minél hamarabb korlátlan úr legyen mindenki a saját birtokán. Vannak adataink arra, hogy jogtalan fakitermelés nyomait találták meg, és közhírré kellett tenni, hogy ha valakit engedély nélküli favágáson tetten érnek, annak igásállatait, szekerét és szerszámait elkobozzák. Ugyanakkor figyelmeztetni kellett az uradalmat, hogy az erdőre még neki kell felügyeletet gyakorolnia. Az uradalmat viszont nyilván nem érdekelte már az az erdőrész, amelynek átadásával számolt.50 A kaposváriak jelentékeny része maga között is tagosítani akart, és egyidejűleg a háromnyomásos gazdálkodást is fel akarta számolni, ez azonban a rendezés lezárultáig nem következhetett be. De a volt földesúrnak is érdekében állt, hogy a volt úrbéreseivel való közösséget megszüntesse, birtokain korlátlan úr legyen, ne terhelje azt például a volt jobbágyok legeltetési vagy faizási szolgalma. Ezért inkább igyekezett kedvezőbb ajánlatot tenni.51 A hosszan elhúzódó pereskedés költségekbe is került, amellett a váltságdíj sem folyt be addig, és ezen nem segített az, hogy esetleg kamatokkal sikerül majd évek múltán a váltságösszeget behajtani. Ha Kaposvár nem is fizetett sokat, a szőlődézsma váltsága fejében vállalt 16545 forint és az irtásföldek után fizetendő 9547 forint együttesen több mint 26 ezer forintot jelentett, amelyet a városiaknak egyetemleges felelősség mellett kamataival az 1860-as évek közepéig kellett kifizetniük. Ez az egész hercegi gazdálkodás szempontjából igen je54
