Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése
ni. Sőt, ha az uradalomnak azt is sikerült volna bizonyítania, hogy 1820 után engedély nélkül irtottak ki földet vagy rétet, akkor az foglalásnak minősült volna, és az uradalom az irtásbér letételére sem lett volna köteles. Az irtásföldek után holdanként három éven keresztül fizetendő egy forint 15 krajcár nem tekinthető súlyos tehernek. Csak összehasonlításul említjük meg, hogy 1858-ban adta az uradalom bérbe a kapós- füredi és keceli gazdasághoz tartozó földeket, összesen 2245 kataszteri holdat 5257 forintért, ennek fele legelőből és erdőből állt, az erdőben csak a legeltetés illette a bérlőt. Tehát a bérlő egy magyar hold után 1,76 forint haszonbért fizetett.44 így tehát végső soron nem tekinthetjük az irtások kérdésében az egyezséget a város számára kedveződennek. Az elhelyezés tekintetében is sikerült a város kívánságát részben keresztülvinni. Az uradalmi birtok két nagyobb és öt kisebb parcellában került kihasításra, ezek közül a legnagyobb, a „keceli tag” a város határának nyugati részén terült el. A későbbi fejlődés szempontjából igen fontos volt, hogy az uradalom a belsőségben bírt 48,60 osztályozott hold területe mellett (a belsőségben nem történt tagosítás), még a belsőség közvetlen közelében jelentős területet tudott magának megtartani, amelyet azután a város belterületének növekedésével jó áron értékesíthetett. Az egyezség intézkedett a legelő és erdő elkülönítéséről. Az uradalom összesen 3600 magyar holdat engedett át a városnak legelő- és erdőjárandósága fejében. Ebből a város 2600 holdat legelői és 1000 holdat erdei haszonvétele fejében kapott. A város 1858-ban 5100 holdat akart, most 3600 holdat sikerült kiharcolnia, tehát kívánsága 70,6 százalékát. Az uradalom kimutatása szerint az elkülönítés tárgyát összesen 7805 magyar hold közös terület képezte, a város tehát ennek 65,3 százalékát kérte, és 46,1 százalékához jutott hozzá. Ez Somogy megyei viszonylatban nem tekinthető a városra nézve kedvezőtlen eredménynek. 69 megvizsgált Somogy megyei helységből csak 27 kapta meg a közös legelőterületnek legalább a felét.45 Ez az arány nyilván sokkal rosszabb lenne, ha az erdőt is számba tudnánk venni. A város szerint több mint 15 ezer magyar hold lett volna a közös legelő és erdő területe, amelynek mintegy egy- harmadát kívánták 1858-ban, és nem egészen egynegyedét tudták megszerezni. A városiak még ezzel az eredménnyel is meg lehettek elégedve. Egy házjog után 7,3 magyar hold legelőt és 2,8 magyar hold erdőt, összesen 10,1 magyar holdat kaptak. Ha egy kaposvári házjogot egy egész jobbágytelekkel veszünk azonosnak, akkor a kaposváriak által elért eredményt igen gyengének minősíthetjük. De ha az úrbéres földterület alapján számítjuk ki a kaposvári eszmei jobbágytelkek számát, akkor egészen más eredményre jutunk. Ha az irtásnak tekintett földeket nem vesszük számításba, az uradalomnak Kaposváron 44 eszmei jobbágytelek után kellett volna legelőt és erdőt adnia. így számítva a kaposváriaknak az egyezségben egy eszmei jobbágytelket alapul véve 59,1 magyar hold legelőre és 22,7 hold erdőre sikerült szert tenni, ami jelentősen meghaladta a törvényes rendelkezésekben kivételes esetekre megállapított telken- kénd maximumot, a 40 hold legelőt és 12 hold erdőt. Ha az irtásföldeket is számításba vesszük, akkor 124,8 eszmei jobbágytelek után kellett volna legelőt és erdőt kapni 53
