Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése

mondani, és Répást is az uradalomnak átengedni, ha 1600 hold legelőt kap a rajta lévő fákkal. A faizásra nézve a városi javaslat megállapította, hogy egész éven át heti három nap illette meg a városiakat, és mivel az úrbéri nyílt parancs nem írta elő az erdő elkülönítését, a város kész továbbra is természetben gyakorolni faizási szolgalmát. Ha az uradalom ragaszkodik az elkülönítéshez, akkor 3500 hold olyan erdőt szeretnének, amely holdanként legalább 40 öl fát ad.

Az uradalom nem fogadta el a város kívánságát, és a bíróság elrendelte a per „fel- szerelés”-ét. Ez hosszan elhúzódott. Valószínűnek látszik, hogy a városiak ellenállása miatt nem sikerült ismételten a vissszaváltható irtásokat kimutatni és az irtásbért megbecsülni. Nyilván a városiak vonakodása miatt kellett 1859-ben a Cs.Kir. Bel- és Igaz- ságügy-mimsztériumnak elrendelnie, hogy a városi birtokosok a tárgyalásokra egy választmányt küldjenek ki. A választmány tagjai között általában módosabb birtokosokat találunk, két orvos, egy ügyvéd és egy mérnök is volt all tagú bizottságban.42

Egy félévi alkudozás után 1861-ben létrejött az egyezség.43 Irtásföldnek minősítettek 2549,75 osztályozott holdat, úrbéres földnek 1073,13 osztályozott holdnyi terület volt tekinthető. A városi lakosok földjei között vettek számításba 39,47 osztályozott holdat, amit jogi személyek (vármegye, kórház stb.) birtokoltak, a 354 házjogból 9,5 házjoggal szintén jogi személyek rendelkeztek. Ezeket leszámítva egy házjogra három osztályozott hold szántóföld és rét jutott, és más adatok alapján is tudjuk, hogy egy házra három hold házosztály földet számítottak. A periratokból nem derül ki, hogy az uradalom 561,25 osztályozott hold irtásföld után miért kapott állami kárpótlást. így az irtásbirtokosoknak csak 1988,50 osztályozott hold után kellett váltságot fizetni. Mivel az állami kárpótlás egy hold után konvenciós pénzben 4 forint 48 krajcárt tett ki, így összesen 9547 forint 12 krajcár fizetését vállalták az irtásbirtokosok három egyenlő részletben. Az irtások után fizetendő váltságösszeget a városi elöljáróságnak kellett behajtania, ezért a volt földesúrral szemben a városra egyetemleges felelősség hárult. Az irtásbirtokosok maguk között nem döntötték el, hogy ki bírt olyan irtásföldet, amely állami kárpótlás alá esett, és ki olyant, amely nem esett. Úgy határoztak, hogy az irtásbirtokosok az összes irtásföldjük arányában fizetik a kárpótlást, vagyis egy hold irtásföld után 3 forint 45 krajcárt kellett fizetni.

A kaposváriak tehát el tudták érni, hogy valamennyi, használatukban lévő „járt” föld szabad polgári tulajdonukba kerüljön, az uradalom ne vegyen el földet. Azt viszont nem tudták kiharcolni, hogy az egész határt ingyen, azaz állami kárpótlás mellett kapják meg. Az irtásföldeket — véleményem szerint minden jogi alap nélkül — egyszerűen maradványföldeknek tekintették, az irtásbirtokosok úgy fizették ki értük a kárpótlást a volt földesúrnak, mintha maradványföldek lettek volna. A korábbi irtásper tanúsága szerint Kaposvárott az uradalom az irtás földeket 10 forint, az irtásréteket 15 forint holdanként! irtásbér lefizetése mellett vette el. így amennyiben a per során az uradalom be tudta volna bizonyítani e földek irtásjellegét, akkor a fenti összeg ellenében az irtásbirtokosok kénytelenek lettek volna ezen földjeiket és rétjeiket lead52