Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
IV. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának rendezése a forradalom bukása után
1872-ben az úrbéri ügyek az új királyi törvényszékek hatáskörébe kerültek.12 Az úrbéri kérdéseket az 1871. évi Lili. törvénycikk rendezte ismét, az úrbéri nyílt parancs rendelkezéseit - ha némi változtatással is - lényegében ez is fenntartotta. Egyes korábban nyitva hagyott kérdéseket eldöntött (például a maradványföldek váltságdíja után járó kamat kérdését), lehetővé tette a maradványföldek utáni váltságdíj kifizetésének állami közvetítését, azonban a már elintézett ügyek többé nem voltak felújíthatok.13 Zalában és Somogybán az 1870-es évek elejére a rendezések túlnyomó részben befejeződtek.14 Az úrbéri peres eljárás már ismeretes, a zalai gyakorlat alapján csak néhány problémáját vizsgáljuk meg.15 A per menete négy szakaszra bontható:16 1. A perfelvétel és egyéb előzetes kérdések eldöntése. 2. A per felszerelése. 3. Az egyezség vagy az érdemleges tárgyalás és ítélet. 4. A végrehajtás. A pert általában a volt földesúr vagy földesurak indították meg. A volt úrbéresek csak néhány esetben voltak felperesek, ekkor is a volt földesúr vitatta úrbéres mivoltukat, és nem is általános úrbéri rendezésről, hanem már megtörtént birtokrendezések kiegészítéséről, sajátos legeltetési és faizási sérelmek helyrehozásáról volt szó. Hasonló jellegű utólagos panaszokkal, helyreigazítási keresetekkel, perújrafelvételi törekvésekkel a végrehajtási szakaszban máshol is találkozunk. Hivatalból történő perindításra is csak néhány jelentéktelen úrbériséggel rendelkező helységben került sor. Több esetben előfordult, hogy a volt jobbágyok megvásárolták a faluban lévő egész földesúri birtokot, a földesúri haszonvételi jogokkal és a földesurat terhelő kötelezettségekkel együtt. Ilyen esetekben szorosan vett úrbérrendezési perre nem volt szükség, legfeljebb a parasztok maguk között tagosítottak és a közös földeket felosztották. Szükség volt azonban a rendezési perre akkor, ha a vételben nem mindegyik volt jobbágy vett részt, vagy a vételárhoz való hozzájárulás nem az úrbéri birtokok arányában történt. Ha a pert az egyik földesúr vagy földesúri csoport indította meg és az alperesek között a volt jobbágyok mellett nemesi közbirtokosok is akadtak, akkor egy ugyanazon perben tulajdonképpen két külön per folyt: egy úrbéri és egy közbirtokosi. Az ilyen esetekben a „többi közbirtokos” — az alperes közbirtokosok — legtöbbször nem rendelkeztek úrbériséggel, valójában paraszti sorban élő kisnemesek voltak. Az is gyakran előfordult, hogy úrbéres jobbágyok is birtokoltak nemesi földet. Bár az ilyen helyzetekből előállott összeütközések a földesúr és a jobbágy-kisnemes jellegzetes osztályharcait fejezik ki, nem tapasztaltuk, hogy a kisnemesek és a volt úrbéresek között közös front alakult volna ki a földesúrral szemben: egymástól függetlenül igyekeztek törekvéseiket érvényesíteni. Az első szakaszban a perfelvételi, az „előzetes kér- dések”-ről folyó szóbeli tárgyaláson vizsgálták meg, hogy a birtokrendezésnek nem volt-e törvényes vagy szerződéses akadálya. Az előzetes tárgyalásokon vita még ritkán jött létre. A már korábban megtörtént rendezés és tagosítás alapján tiltakozott az 28
