Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
IV. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának rendezése a forradalom bukása után
újabb tagosítás ellen például a belatinci uradalom 14 községe és Gyűrűs. Szerződéses akadályra hivatkozott Apátfa, Sümeg, Vitenyéd, törvényes akadályra Alsószenterzsé- bet. Belsősárdon és Hernyéken a „szabados”-ok (libertini) az előzetes tárgyaláson tiltakoztak az ellen, hogy a rendezés rájuk is vonatkozzék. A per megakasztását célzó akadályokon kívül a perbe vont volt úrbéresek több esetben szükségesnek tartották, hogy a földesúri keresetlevelek egyes állításait már az előzetes tárgyaláson kétségbe vonják, észrevételeket tegyenek és tiltakozzanak. Ilyen ellenvetéseknek csak az érdemleges tárgyaláson lett volna helye, de a volt jobbágyok nem akarták, hogy hallgatásukat úgy tekintsék, mintha elismernék a volt földesúr állítását. Az ellenvetésekkel amellett azt is el akarták érni, hogy a per „felszerelés”-énél tekintettel legyenek a szóban forgó körülményekre is. Az előzetes tárgyaláson tulajdonképpen csak a „per felvételé”- ről, „megengedhetőség”-éről döntöttek, nem találtunk példát arra, hogy a bíróság a volt földesúr perfelvételi kérelmét elutasította volna, így a volt földesurak megkapták a lehetőséget követeléseik részletes kifejtésére és bizonyítására. A „megengedhetőség”-gel együtt merült fel az „összekapcsolhatóság” problémája is. Általában minden egyes falu és önálló puszta ügye külön perben folyt le, de néhány esetben a volt földesúr különböző falvak ügyének az összekapcsolását kérte. Ilyen összekapcsolás történt például a belatinci uradalomban, továbbá Gyepű és Kajánfölde, Tárnok és Oroklán, Résznek és Jakabfa esetében.17 Ez minden esetben a tagosítás érdekében történt. A birtokrendezési perek második szakasza a per „felszerelésé”-t, dokumentációját jelentette. Ebben került sor az eljárás egyik legkényesebb részére, a dűlők „osztályozásáéra, a minőség szerinti becslésére. Peranyagunkban nincs nyoma annak, hogy a második szakaszban az előkészítő munkálatok során ellentétek támadtak volna. De tudnunk kell, hogy az itt lefolyó esetleges vitákat írásban nem rögzítették. Csak néhány utólagos felszólalásból következtethetünk arra, hogy az úrbérrendezési eljárásnak ez a fázisa nem ment végbe harc, küzdelem nélkül. Elsősorban a becslés miatt panaszkodtak. A viszonylagos nyugalom okát abban látjuk, hogy a munka legnagyobb része a mérnökökre és a szakértőkre hárult, ezek működésében ugyan a volt földesúr befolyása erősen érvényesülhetett, viszont a volt úrbéresek a különböző helyrajzi számok és egyéb szakkifejezések között nem nagyon tudtak eligazodni, és a munkálatok jelentőségét nem is mindig ismerték fel azonnal, csak mikor már esetleges hátrányos következményeit érezni kezdték. A felszerelési munkálatok „hitelesítése” alkalmával a bírósági kiküldöttnek hivatalból meg kellett kísérelnie, hogy a felek barátságos úton egyezzenek meg. A bírák mindkét megyében eredményesen feleltek meg e célkitűzésnek: számos per az ítélethozatal előtt barátságos egyezséggel záródott le. Az ítélettel lezárt perek nagy részében sem volt minden kérdésben véleményeltérés. Mivel magyarázhatjuk azt, hogy a volt úrbéresek ilyen létfontosságú, esetleg egész jövőjüket eldöntő kérdésekben - az esetek többségében minden vitás ügyre kiterjedve - megállapodtak volt földesuraik29
