Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

III. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése Zala megyében, harc a továbbfejlesztésért

készület, majd a küzdelem. A nemzetőrség szervezésével, kimozdításával, a hadsereg átvonulásával újabb, de más természetű nézeteltérések támadtak, az ezzel kapcsolatos társadalmi küzdelmek már nem kapcsolódtak szorosan a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésének kérdéséhez. 1849-ben a hadi helyzet következtében váltakozó megyei vezetés nem tudta hatalmát teljessé tenni, az uralkodó osztályok hatalmi apparátusának lazulása a parasztmozgalmak átmeneti megerősödéséhez vezetett, szélesebb kibontakozásra azonban ekkor sem volt lehetőség.

Milyen okok miatt mozdult meg a parasztság? A panaszokat, kívánságokat, kéréseket és követeléseket vizsgálva, az okok két fő csoportját összegezhetjük:

1. a régi sérelmek orvoslása;

2. a szabad paraszti földtulajdon kiterjesztése, a feudális maradványok felszámolása.

A két kérdéscsoport szorosan összefüggött, sok esetben nem is volt egyértelműen szétválasztható.

A földesurak az úrbéri regulatiók során törvényesen, de sokszor különböző manipulációk révén is számtalan földdarabot sajátítottak el a jobbágyfelszabadítást megelőző évtizedekben. A regulatiók a korábbi évtizedekben is éles küzdelmeket, nyugtalanságot, nyílt konfliktusokat váltottak ki. Az elvett földek korábbi paraszti tulajdonának az emléke még élénken élt a falu tudatában. A zalaszabari zsellérek 1836-ban elvett földjeiket kérték vissza, a molnári és rigyáci volt jobbágyok földjeik elfoglalása miatt panaszkodtak, a lasztonyaiak az elfoglalt szántóföldek és rétek visszaadását kívánták. A zalaszentmihályi házas zsellérek földjeiket a tagosítás során vesztették el, most kérték vissza. Korábban elvett földjeik miatt panaszkodtak a komárvárosiak, galambokiak, dömeföldeiek, pötréteiek.3" A herbatfaiak elvett irtásföldjeik visszaadásáért folyamodtak.31 Számtalan volt a panasz a legelők megnyirbálása miatt. Tótszerdahelyen 1810-ben a földesúr a közös legelőből több száz holdat szántóvá és rétté alakított át, a legelőre nagy számmal hajtotta rá a saját jószágait, így a falusiak szarvasmarhái alig találtak ott már élelmet. A kiskomáromiak a rendezési per során elvett és más legelővel pótolt kápolnapusztai legelőjüket kérték vissza. A botfaiak a mándi berekből való kiszorításukat panaszolták. A legelők megnyirbálása miatt panaszkodtak még a galambokiak, balatonmagyaródiak, béciek, semjénházaiak, molnáriak, rigyáciak, be- csehelyiek, csapiak, pötréteiek, polaiak, zalaudvarnokiak, pusztamagyaródiak.32 Vissza- térőek az erdő miatti panaszok is. Ez is részben a legeltetés megszorítását jelentette — Zalában az erdei legeltetés ekkor még általános —, másrészt azonban a faizásból való kiszorítást. Ez sokszor erdővédelmi intézkedésből történt. A galambokiak arról panaszkodtak, hogy az uradalom a rendezési per alatt a jobbágyoknak jutó erdőrészt kiirtotta. Becsehely, Báza és Vitenyéd is a földesúri fapusztítás miatt panaszkodott. A faizás megszorítása miatt számtalan a panasz: Tótszerdahely, Balatonmagyaród, Pöt- réte, Zajk, Nagyrécse, Pusztamagyaród, Zalaszentmihály, Kerkateskánd, Máhomfa, Hahót stb. ostromolta a vármegyét és a minisztériumot a korábbi években elvesztett

21