Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
Jegyzetek
szagos szervek, a családok és uradalmak levéltárait is) egységes terv alapján összegezni, ezt a munkát csak munkaközösség végezhetné el, egyéni kutató erejét meghaladja. 16 Korábban az egyezséget — amit a második szakasz lezárásakor hivatalból meg kellett kísérelni, és így az alkudozások nyilván már a per első két szakaszában megkezdődtek — a második szakaszba soroltam. Vö. SlMONI-'FY: i. m. 1960. 344, 355-357. p. Helytállónak tartom azonban Sándor Pál véleményét, hogy az egyezkedési tárgyalás teljesen eltér a per felszerelésétől, de önálló szakasznak nem tudom tekinteni. Vö. SÁNDOR PÁL: A birtokrendezési periratok. Budapest, 1973. 33—34. p. 17 A belatinci uradalom falvait két csoportban rendezték, ezek korábban egy-egy judicatust alkottak. Gyepű és Kajánfölde, Tárnok és Oroklán még a századfordulón egyesült. 18 O volt a nemesi község „hadnagya” és legnagyobb birtokosa. 42 kát. holddal bírt a rádói határban a tagosításkor. 1935-ben 126 kát. holdat bírt a faluban Tántzos Lajos és Nemessán- dorházán 8 kát. holdja volt. 19 A kapitalizmus kori paraszti közbirtokosságok történetének feldolgozása sajnos kimaradt a Szabó István által szerkesztett, 1965-ben megjelent, idézett tanulmánygyűjteményből. Vizsgált területünkön már az elkülönítésekkel egyidejűleg megkezdődött a legelőterületek egyéni felosztása. Becslésünk szerint a közlegelő területének egyötöde — egynegyede került felosztásra, pontos számbavételét akadályozza az a körülmény, hogy a legelőjoggal rendelkezők igen gyakran ténylegesen egyéni használatba vették a nekik jutó részt, törvényesítése azonban elmaradt, vagy csak évek múltán következett be. A felosztást vagy a nagyobb birtokosok kívánták, mert ők kapták a legtöbb földet, vagy a zsellérek, mert így reméltek legalább egy-egy talpalatnyi földdarabkához jutni. Az egyénenkénti felosztást azonban gátolta az a körülmény, hogy a legelő legnagyobbrészt egyúttal erdő is volt. Bár Zalában a parasztok egyéni erdőbirtoklásának is széleskörű hagyománya és gyakorlata alakult ki. Vö. TAKÁCS ÉVA: Az osztadan tulajdonban lévő paraszti erdőbirtokok igazgatása az állami felügyelettől az állami kezelésig. In KANYAR JÓZSEF (szerk.): Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1976. /Levéltári évkönyv, 7. köt./ 241—300. p.; UŐ: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1879—1935). In KANYAR JÓZSEF (szerk.): Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1977. /Levéltári évkönyv, 8. köt./ 369—406. p. V. fejedet 1 SlMONFFY: i. m. I960.; vö. T. MllREY: i. m. 1965. 2SáNDORPÁL végzett e téren úttörő tevékenységet tájtípusokat alakítva ki. SÁNDOR: i. m. 1967-1968.; UŐ: Az 1849 utáni parasztbirtok történeti statisztikai vizsgálatához Győr megyében. Történelmi Szemle, 1968. 3. sz. 226-253. p.; UŐ: A parasztbirtok történeti statisztikai vizsgálata Moson megyében. (1—2. rész). Statisztikai Szemle, 1968. 4. sz. 415-429. p.; Statisztikai Szemle, 1968. 5. sz. 531-542. p. 3Vö. SPIRA György: A Pest megyei parasztság 1848 előtti rétegződéséhez. Századok, 1958. 5-6. sz. 625-643. p.; VARGA JÁNOS: Az úrbéres föld mennyiségének változása Bihar megyében az úrbérrendezés és 1836 között. Agrártörténeti Szemle, 1959. 1-4. sz. 37-63. p. 186
