Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
Jegyzetek
II. fejedet 1 Lásd: Mellékletek. Az összehasonlíthatóság érdekében az 1935-ben érvényes közigazgatási beosztásra számoltuk át az adatokat és csoportosítottuk a községeket. Zala vármegyének a trianoni békeszerződés értelmében Jugoszláviához csatolt részéből az alsólendvai és a letenyei járáshoz tartozott területet „Muravidék” (ma Szlovénia része), a Csáktornyái, a nagykanizsai és a perlaki járáshoz tartozott területet „Muraköz” (ma néhány Szlovéniához tartozó, de nem muravidéki helység kivételével Horvátország része) elnevezéssel használjuk. A lenti járás hivatalos elnevezése 1941-ig alsólendvai járás volt annak ellenére, hogy Alsólendva Jugoszláviához tartozott és a járás székhelye előbb Zalabaksa, majd Lenti lett. Helyesebbnek tartjuk a tényleges helyzetnek megfelelő, 1941 utáni hivatalos elnevezés használatát a korábbi időszakban is. A horvát lakosságú Muraköz — a Sziget — a történelem során olyan mértékben elkülönült Zala vármegye többi részétől, hogy vizsgálódásaink során figyelmen kívül hagytuk. A zalai Muravidék 1919-ig nem alkotott külön területi egységet, így a források adta lehetőségek határai között ezzel a területtel foglalkozunk. 2 Zala vármegye településrendszerében a szórványtelepülésnek a német „Weiler”-re vagy a francia „hameau”-ra emlékeztető három formáját találjuk meg: 1. A Zala vármegye délnyugati részén elterülő nagy uradalmak apró jobbágytelepülései, amelyeket az uradalmak a „judicatus” területi egységeibe foglaltak össze. Ezek a falvak a polgári korban önálló kisközségekké szerveződtek. 2. A kisnemesség a megye nyugati részén legnagyobbrészt „szeg”-ekben, „szegekben, „fordulat”-okban élt, ezek egy része csak a Bach-korszakban szerveződött községgé, hogy azután az egyesülési folyamat már a dualizmus időszakában meginduljon és még sokáig tartson. De például Szentgyörgyvölgy szerei sohasem voltak önálló községek. 3. A „hegy”-ek, a szőlőhelyek. Egy részük önálló község /pl. Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Szenterzsébethegy/, nagyobb részük csak külterületi lakott hely lett. Sajátos szervezeti formát jelentett a muraközi „Hegykerület”-ek vidéke, a korábban hét, később kilenc „Hegykerület” több mint ötven ,,hegy”-et foglalt magába. Ezeken kívül Zala megyében is találunk „pusztá”-kat, ami itt birtokos paraszti települést is jelenthetett. Vö. HOFER TAMÁS: A hazai tanyarendszer és a másodlagos településszóródás külföldi példái. In PÖLÖSKEI FERENC — SZABAD GYÖRGY (szerk.): A magyar tanyarendszer múltja. Budapest, 1980. 9—60. p.; MENDÖL TIBOR: Általános településfóld- rajg Budapest, 1963.; SZABÓ ISTVÁN: A falurendszer kialakulása Magyarországon X-XV. század. Budapest, 1966.; VAJKAI AURÉL: A hegyközségek kialakulásának kérdése. Néprajzi Közlemények, 1958. 4. sz. 59—70. p. 3 Az aprófalvas településrendszer történetének kutatása lényegesen elmaradottabb, mint a tanyarendszeré, általában a szociográfia érdeklődési köréből is - néhány kivételtől eltekintve - kiesett. 4 A kisnemesek mellett sajátos társadalmi csoportot jelentettek az „agilis”-ek, akik személyükben nem voltak nemesek, de nem éltek feudális függésben és nemesi földön gazdálkodtak. Több helyen önálló agilis közösség alakult ki, vagy a „nemesek és agilisek” közbirtokosságáról tettek említést. Egyes falvakban éltek „szabados”-ok /libertini/ is, rendszerint egy-egy család leszármazottai, sokszor nemességet is szereztek, földjeik nemesi jellegét azonban nem tudták elismertetni. 180
