Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
III. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése Zala megyében, harc a továbbfejlesztésért
azon a tényen, hogy ugyanakkor Deák Ferenc az összeülő országgyűlés elé olyan törvényjavaslatot terjesztett, amelyik már első fogalmazványában is jelentősen továbbfejlesztette volna a jobbágyfelszabadítást. b/ A következő szintet a szolgálatmegtagadás vagy földfoglalás jelentette. A parasztság követeléseit, kívánságait tettleg gyakorolni kezdte, a volt földesúrral, tisztjeivel vagy cselédeivel szemben esetleg erőszakosan is fellépett. Ilyen esetben rendszerint a volt földesúr vagy az uradalmi tiszt hívta segítségül a vármegyét vagy a kormánybiztost. A vármegyei tisztviselők megjelenése, a kormánybiztos elé idézés, a karhatalom készenlétbe helyezése az esetek túlnyomó többségében elegendő volt arra, hogy a forrongás lecsillapodjék, a falu megígérje a foglalások visszaadását, a szolgáltatások teljesítését. Az ígéret azonban sokszor csak ígéret maradt, a hatóságoknak többször kellett közbelépniük, de nyílt ellenállásra nem került sor. c/ A legmagasabb szintet a nyílt ellenállás, a fegyveres felkelés jelentette volna. Zala megye területén azonban — jelenlegi ismereteink szerint — erre a szintre nem jutottak el a parasztmozgalmak. Csány Lászlót már április 10-én kinevezték Zala vármegye területére is kiterjedő hatáskörrel kormánybiztosnak,18 május 20-án pedig elrendelték a rögtönítélő bíráskodást.1'-1 A zalai parasztok mozgalmait 1848 tavaszán a fegyveres erők jelenlétével elnyomták, ez azonban nem jelentett nyugvópontot, a forrongás tovább tartott, csak a nyílt ellenállás szintjéig nem jutott el. Mielőtt sorra vennénk a paraszti megmozdulásokat kiváltó okokat, néhány jelentősebb és jellegzetes megmozdulást vizsgáljunk meg közelebbről. Molnáriban a földesúr április 9-én a korábbi évek szokása szerint árverés útján kívánt bérbe adni egy nagyobb tábla szántóföldet. A falusiak azonban — „még a gyermekek is” — ezt megakadályozták, a földesúri tiszttartó előtt kijelentették: a kérdéses szántóföldet a molnári lakosok erdőből irtották ki évekkel azelőtt, ehhez tehát nekik van joguk, azt nem engedik bérbe adni, hanem közösen fogják használni. Azt a szomszéd falubeli nemest, aki három holdat ki akart venni haszonbérbe, a molnári lakosok elöljáróik vezetésével megtámadták, megverték, majd a községházára kísérték és kalodába zárták. A tiszttartó nem merte a húrt tovább feszíteni, a szolgabíró segítségét kérte. A legelő miatt is nézeteltérés támadt, és a földesúri pásztorok kunyhóit felégették. Nagy Károly szolgabíró — az alispán jelentése szerint — „célszerűen intézkedett, most csendes ezen vidék is”, de a csend nem tartott soká, a szolgabírónak még kétszer ki kellett szállnia a faluba.211 A kiskomáromi uradalom ügyvédjének kérésére Bogyay József főszolgabíró Komárvárosba ment ki, ahol a falubeliek az uradalom magánlegelőjét támadták meg, a falusi marhacsordákat erőszakosan ráhajtották a legelőre, az ezt megakadályozni akaró uradalmi erdősöket és kerülőket agyonveréssel fenyegették meg. A komárvárosi elöljáróság tagjai a főszolgabíró előtt tagadták, hogy az akció a tudtukkal történt volna, kijelen tették, hogy a községet nem képesek fékezni. A főszolgabíró részletesebb és szigorúbb vizsgálatot kívánt végezni, addig is a Kisko- máromban elszállásolt katonaságot Komárvárosba helyezte át.21 17
