Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
III. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése Zala megyében, harc a továbbfejlesztésért
A nagy paraszti sorsforduló a parasztság különböző jogállású rétegeit másként érintette. Az úrbéresek - telkesek és zsellérek - megszabadultak úrbéri terheiktől, úrbéres földjeik szabad tulajdonosai lettek, ez az egyiknek többet, a másiknak kevesebbet jelentett. De szinte valamennyiüknek volt nem úrbéres jogállású földje is, ezután viszont tovább kellett teljesíteniük a szolgáltatásokat. A majorsági zsellérek helyzete — erre rövidesen kínosan döbbentek rá — változatlan maradt, rájuk a jobbágyfelszabadítás nem vonatkozott. A megye lakosságának egy népes csoportját illetően viszont a jobbágyfelszabadítás süllyedést jelentett: a paraszti sorban élő kisnemesek, a nemesi földön gazdálkodó agilisek elvesztették korábbi kiváltságos helyzetüket. Míg úrbéres társaik megszabadultak a földesúri terhektől, a kisnemesek előtt megjelent a rém, amelyre már az előző években — évtizedekben is félelemmel tekintettek: a közteherviselés, az adófizetés és közmunka kötelezettsége. Amint látni fogjuk, a telkes jobbágyok átlagos vagyoni szintje, de még sok esetben az úrbéres zsellér családoké is felülmúlta a kisnemesekét. A zalai kisnemesség a reformkorban a reakció mozgósítható tömegét jelentette, nem véletlen tehát, hogy a kisnemesi falvakban nem az öröm kísérte a jobbágyfelszabadító törvények kihirdetését, hanem többen közülük kitűntek „zabolátlan kitöréseikkel, illetlen magok viseletével”, amint ezt például Petrikeresztúr- ról jelentették.16 Az áprilisi törvények alkotói már Pozsonyban tudták, hogy jelentős paraszti rétegek maradtak ki a jobbágyfelszabadításból, a paraszti kézen fekvő föld egy részére nem vonatkozott a törvény. A liberálisok szemlélete szerint nem lehetett a tulajdon szentségének sérelme nélkül hozzányúlni azokhoz a viszonyokhoz, amelyek tisztán magánjogi jellegűek voltak. De melyik földdarabot bírta a paraszt tisztán a magánjog érvénye alá tartozó bérleti viszony alapján? Ezt még a földesurak sem tudták sokszor eldönteni, nemhogy a paraszt ismerte volna ezt a különbséget, amikor esetleg azért a földért is ugyanazokat a szolgáltatásokat teljesítette. A jobbágyfelszabadítás felújította a parasztság régi sérelmeit, de új problémákat is felvetett, amelyeket részben még nem is sejtettek Pozsonyban. A parasztság viszont — szinte a felszabadítás hírével egyidőben — harcba indult, hogy a függőben maradt kérdéseket saját érdekeinek megfelelően oldja meg, a szabad paraszti földbirtokot kiterjessze, a jobbágyfelszabadítást továbbfejlessze. 1848 tavaszán és nyarán a Dunántúlon Vas és Zala megye parasztjai forrongtak a legjobban,17 harcuk nem is tekinthető egészen eredménytelennek. A parasztság harcának különböző formái voltak: a/ A legalacsonyabb szintet a kérvényezés jelentette, ez történhetett a volt földesúrhoz, a vármegyéhez vagy a minisztériumhoz. A minisztériumhoz intézett kérvényeket az illetékes szakminiszter — Deák Ferenc igazságügy-miniszter, egyes esetekben Szemere Bertalan belügyminiszter — kivizsgálásra és intézkedésre leküldte a vármegyéhez. A minisztérium szigorúan ragaszkodott az áprilisi törvényekhez, ennek betartására utasította a megyei hatóságokat és a forrongó községeket is. Ez nem változtat 16
