Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

III. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése Zala megyében, harc a továbbfejlesztésért

teljesíti ...” Séllyey László főszolgabíró a Muraközből jelentette, hogy április 5-én a palinoveciek az úrbéri tartozásokat megtagadták, noha előző nap a főszolgabírónak megígérték. A főszolgabíró hozzátette, hogy a megyei tisztviselő korábban sem kényszerítette az úri munkát teljesíteni nem akaró jobbágyot a robotolásra (ti. igazgatási úton), a jelen körülmények között sem teheti ezt, ha a földesúrnak valamilyen követelése van, keresse azt peres úton. Gyika Jenő főszolgabíró április 9-én jelentette, hogy vidékében a jobbágyok a törvény életbelépéséig sem hajlandók a robotot teljesíteni. Ágoston József alszolgabíró pedig arról adott hírt, hogy a lenti uradalomban „a jobbágyságot csend, rend fenntartására, egyéb előadások mellett hálás érzettől fogúivá a veendő jókért oda is bírtam, hogy a tavaszi vetéseit az uradalomnak robot tekéntet nélkül is elvégezni segítik, nyíltan meg is ajánlák, — hihető némely rendet követni nem tudó, s jelenben be nem látó tiszt illetlen erő[l]tetése miatt ismét jelentések szerint oda megy a dolog, hogy átallában szűnnek a szolgálatok, most már erőltetésről tisztséget látom letiltani szükségesnek, a már akkor tett felvilágosítás, magyarázás után azt jelenthetem alázatosan egyébaránt, hogy az adózó nép a magyar kormánynak engedéssel alávetni magát készebb ...” Sümeghy Ferenc főszolgabíró április 14-i jelentésében a Kanizsa körüli falvakból már említést sem tett olyan kísérletekről, hogy a jobbágyok teljesítsék a törvény hatálybalépéséig a szolgálatokat, sőt arra utalt, hogy egyes földesurak kimondva felszabadították jobbágyaikat a szolgáltatások alól, mások pedig hallgatólagosan nem követelték azokat. Összegezve megállapította a főszolgabíró, hogy a törvényeket „illedelmesen foganatba” vették.13

Április első felében tehát gyakorlatilag befejeződött megyénkben a jobbágyság felszabadítása, az úrbéri szolgálatok és szolgáltatások megszűntek. Az uradalmak ugyan általában még tettek egy kísérletet, hogy a vesztett úrbéri járadékaikból valamit megmentsenek. Szerintük a törvény csak május 1-jén lépett hatályba — később tényleg ez a jobbágyfelszabadítás hatálybalépésének megállapított időpontja —, így 1848 első négy hónapjára követelték a járandóságokat: „el akarnak számolni” jobbágyaikkal. A lenti uradalom a füstpénz és a robot négy hónapra eső arányos részére tartott igényt, de a falvak — Márokföld, Alsószenterzsébet, Kerkanémetfalu, Kerkapéntekfalu, Ker- kakutas, Kálócfa, Csődé — ezt sorba megtagadták.14 Nem sikerült a számvetés a Csáktornyái uradalomban sem, a kemendollári uradalom ügyvédje Szigethy József táblabíró pedig azt tanácsolta a Festetics-jószágkormányzóságnak, hogy hagyjon fel a számvetési kísérletekkel, „minthogy ezen számvetési felszólítás e zavaros időben a volt jobbágyoknál könnyen különféle gondolatokra és gyanakodásokra szolgáltathatna alkalmatosságot, de különben is megszűnvén minden úri viszonyok s a jobbágyság kötelezettsége, mivel számadásra nem parancsoltathatnának, s önkényöktől függ arra meg vagy nem jelenni, a meg nem jelenés által az uradalom csak compromissionak s gúnynak tetetnék ki.” A jószágkormányzóság a javaslatot elfogadta.15 A megyei tisztviselők közigazgatási úton nem léptek fel ebben a kérdésben a volt földesurak támogatására, azokat a polgári bírósághoz utasították.

15