Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
III. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése Zala megyében, harc a továbbfejlesztésért
papi tized megszüntetése, mind pedig a közteherviselés elvét megállapító törvénycikkelyek ... kihirdettek, egyszersmind, hogy ezen törvénycikkelyek az elnöki rendelet nyomán minden egyes községnek tudtára adattassanak, a megye részéről ... választmányok küldetnek ki..A küldöttek „haladéktalanul mind egyes községekbe kimen- vén, a megyei lakosokat ... a kellő rend és csend fenntartására, a személy és vagyon sértetlenüli hagyására serkentsék ... elébe adván a népnek azt: hogy az illető földesurak a nép sorsa javításáért önként minő áldozatokat tenni készek, hogy a közterhek- beni aránylagos részvétet önként megajánlották, s mindezért nem egyebet várnak s óhajtanak, minthogy a magyar hazának minden lakosa a törvények pajzsa alatt a polgári szabadság minden áldásait egyaránt élvezhesse. Különösen intsék a népet, hogy semmi szín alatt bujtogatóknak ne higgyenek, hanem boldogságukat és törvényes szabadságukat csak az összes törvényhozástól várják .. ,”7 A jegyzőkönyv világosan tükrözte a birtokos nemesség álláspontját, azt a törekvést, hogy az úrbéri viszonyok eltörlését saját nagylelkűségének tüntesse fel. Szerették volna elérni azt, amit Festetics Tasziló herceg így fejezett ki 1848. március 21-e után néhány nappal: „minthogy a robotszolgálatok, dézsma (de nem a bortól) és pénzbeli fizetések örökösen már megszüntettek, ezentúl már erővel nem lehet ezeket követelni, de hogyha jóakaratból még most nálunk dolgoznának, mint az sok helyen történik, hol megígérték, hogy legalább a tavaszi vetést segíteni akarják, azt el kell fogadni.”8 Vajon hajlandó volt-e a megye jobbágysága erre? Minden adatunk arra mutat, hogy nem. Bár vannak utalások arra, hogy nem minden tisztviselő hajtotta végre a jobbágyfelszabadítás kihirdetését elrendelő megyei határozatot,y szabotálásuk nem akadályozta meg az országgyűlési határozat hírének gyors elterjedését, annak azonnali tényleges hatálybalépését. A lentiszombathelyi uradalmi ispán már március 31-én panaszt tett a szolgabírónál, hogy a szilvágyi jobbágyok megtagadták az ölfa Zalaegerszegre szállítását arra hivatkozva, „hogy elveszett a robot, nem kell szolgálni”.1" A népnek akadtak felvilágosítói, nem volt a megye tisztviselőire rászorulva. Gyika Jenő főszolgabíró április 13-án azt írta Csány Lászlónak, aki akkor már kormánybiztos volt: „... buj- togatások mindenfelülről látszanak. Többek között figyelmeztetem a tekintetes urat bizonyos úriforma egyénekre, kik hintókban az alatt az ürügy alatt, hogy orvosok, mindenfelé járnak és a népet izgatják... két olyan egyén Belatincon megfordult, útjukat Lendvának és bizonyosan Kanizsa felé vették.” Ugyanebben a jelentésben arról is tudósított, hogy a lenti uradalmi tiszttartó jelentette neki, hogy a bánokszentgyör- gyi jobbágyokat két úr, akik éppen arra mentek kocsin, megkérdezte, hogy vajon robotban dolgoznak-e, és lebeszélte a bánokszentgyörgyieket a robotolásról. Erre a bá- nokszentgyörgyi jobbágyok néhány nap óta már nem dolgoztak." Hiába próbálták a földesurak erőltetni az úrbéri szolgálatok addigi teljesítését, amíg a törvény szankciót nem nyer.12 Az alispánhoz sorba érkeztek a jelentések: Ihászy Lajos alszolgabí- ró jelentette Pölöskéről április 4-én: „... a jobbágyság az úrbéri szolgálatot (robot) mindamellett is, hogy a választmány felszólítására annak teljesítését megajánlotta, nem 14
