Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
III. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése Zala megyében, harc a továbbfejlesztésért
A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS KIHIRDETÉSE ZALA MEGYÉBEN, HARC A TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRT III. 1848 márciusában a magyarországi parasztság történetének egyik nagy sorsfordulójához érkezett el: a magyar rendi országgyűlés törvényt hozott „az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről”.1 Történetkutatásunk már dsztázta, hogy az országgyűlés tagjait, akik túlnyomó részben a feudális uralkodó osztályhoz tartoztak és annak érdekeit képviselték, milyen körülmények és okok késztették és kényszerítették arra, hogy Európa egyik legradikálisabb jobbágyfelszabadítását határozzák el.2 Zala megye liberális nemességének vezetői — gondoljunk elsősorban Deák Fe- rencre és Csány Lászlóra — jelentős szerepet játszottak az országos politikai életben, az Ellenzéki Párt mérsékeltebbjei közé tartoztak. 1848 elején ők sem gondoltak többre, mint a liberális nemesség többsége: az örökváltságot az állam anyagi segítségével kell végrehajtani. A pozsonyi országgyűlés azonban továbbment. Deák Ferenc valószínűleg a Zala megyei birtokos nemesek közhangulatát is kifejezésre juttatta, amikor Pozsonyban nyilvánosan helytelenítette az országgyűlés rögtönzését, a március 18-án nagy gyorsasággal elfogadott törvényt, majd Bécsben is úgy nyilatkozott Jósika Samunak március 23-án, „hogy ezen rögtönzött törvényekre semmi szükség nem volt, a parasztság mindenütt csendben volt.”3 A megye urai érthető izgalommal figyeltek Pestre és Pozsony- ra. A március 15-i pesti események híre Csány László gyorspostával küldött levele révén már a március 17-i közgyűlésen ismert volt, és a forradalom 12 pontja közül különösen az úrbériség eltörlését követelő, „7-ik pontból eredhető demostratiók a Rendeket nagy aggodalomba ejtették”.4 A nemesség egyelőre ijedten várakozott. Czer- nel Ignác Nagykanizsáról azt írta március 25-én Czernel Eleknek: „Igen megvagyok zavarodva, azzal pedig éppen nem tudok megbarátkozni, miszerint az úrbéri viszony rögtön megszüntetik, az év végét is kitűzhették volna, a törvény annyi zavart idéz elő.”5 Egyes földesurak kezdtek felkészülni az új viszonyokra. Festetics Tasziló március 21-én elrendelte, hogy a jószágkormányzóság tárgyalja meg az illetékes tisztviselőkkel, hogy mit fognak tenni abban az esetben, ha a robot megszűnne, „hogy ez a csapás váratlanul ne találjon”.6 Batthyány Lajos kinevezett miniszterelnök a jobbágyfelszabadítási törvényeket még a királyi szentesítés előtt közölte a vármegyékkel végrehajtás céljából. Zala vármegye közgyűlése március 30-án tárgyalta meg a miniszterelnök rendeletét és határozta meg a teendőket: „Miniszterelnöki rendelet értelmében mind az úrbéri viszonyok, mind a 13
