Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
II. Délnyugat-Dunántúl a polgári korban
sok kezdték betölteni. Különösen Nagykanizsa vált mindkét megye fontos kereskedelmi központjává. Zala megyében jelentős szerepet játszott a kisnemesség, 1785-ben a nemes férfiak aránya hat járásban meghaladta a tíz százalékot, és kétharmaduk olyan helységben lakott, ahol arányuk több mint húsz százalékot tett ki. Zalában a nem úrbéres helységek túlnyomó többsége ilyen kisnemesi falu volt, a falvak lakossága 1869-ig alig emelkedett, sok esetben csökkent, viszont 1869 után jelentősen növekedett. Somogy megyében is akadt néhány kisnemesi falu, de ott a kisnemesség aránya nem jelentős.4 A Dunántúlon a polgári kor egész időszakában Zala megyében a legalacsonyabb a szántóföld aránya, bár 36 százalékról 45 százalékra emelkedett. Somogy megyében a szántóföld aránya 41 százalékról 59 százalékra növekedett, valamivel itt is elmaradt a dunántúli ádagtól. Somogy megye egyes járásai között nem találunk nagy különbségeket, Zalában viszont a szőlőterület arányának a különbségei szembeszökőek. Jellemzőnek tekinthetjük a kataszteri tiszta jövedelem átlagát is.5 Az 1828. évi adatok szerint Zala vármegye területének középső és keleti részein a kétnyomásos gazdálkodás volt az általános, a délnyugati részeken — főleg a Muraközben és a Muravidéken — az ugarolás nélküli gazdálkodást folytatták. Somogy megyében ugyanakkor már általános a háromnyomásos rendszer/1 A két vármegyében a kézművesek és a kereskedők száma formailag nem alacsony, de jelentékeny részük csak az év egy részében űzte mesterségét. Jelentősebb ipari és kereskedelmi gócponttá Nagykanizsa vált. Somogy megyében a nagybirtokosok jelentősebb mértékben építették ki majorsági üzemeiket, és a tőkés bérleti rendszer is elterjedtebb lett, mint Zalában. Somogybán a középnemesség csoportjába számítók is gazdagabbak voltak, tulajdonképpen kisebb nagyüzemeket tudtak a polgári korban kialakítani. Zala megyében — eddigi vizsgálataink szerint — a középnemesség a jobbágyfelszabadításkor viszonylag kevéssé volt érdekelve a feudális járadék elvesztésében, jövedelmének jelentősebb része származott a saját kezelésű földjein folytatott — eléggé alacsony szintű — hagyományos gazdálkodásából. Somogy megyében a paraszti gazdálkodás is magasabb szintet tudott elérni. Somogy és Zala megye a kapitalizmus egyenlőtlen területi fejlődése következtében a polgári korban az ország periférikus részévé lett, mindvégig megmaradt túlnyomóan agrárjellege. Somogy vármegye az ország tipikus nagybirtokos megyéi közé tartozott, ahol azonban a birtokos parasztság is jelentős szerepet játszott. Zala megyében mind a nagybirtoknak, mind a módosabb parasztságnak a súlya kisebb, a törpebirtokosok száma viszont lényegesen magasabb. Ennek gazdasági és társadalmi következményei a polgári korban végig érvényesültek.7 12
