Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
IX. Földbirtokmegoszlás a polgári kor végén
C/ Középbirtok: E csoportba a 100-500 kát. holdas szabad forgalmú földbirtokokat soroltuk. D/ Nagybirtok: E csoportba soroltuk az 500 kát. holdnál nagyobb, szabad forgalmú és korlátolt forgalmú földbirtokokat, kivéve a községi és közbirtokossági csoportba tartozó, korlátolt forgalmú földbirtokokat. E/ Egyéb földbirtok: E csoportba az 500 kát. holdon aluli, korlátolt forgalmú földbirtokok kerültek, kivéve a községi és közbirtokossági földbirtokokat. Az utóbbi három csoport elhatárolása tekintetében az a meggondolás vezetett, hogy körülbelül 500 kát. hold volt szükséges ahhoz, hogy a kor ádagos technikai színvonalán nagyüzemi tőkés gazdálkodást lehessen kialakítani. Ebben a birtoknagyságban már a javadalmi célú birtok (pl. az egyházi birtok) is önállósult gazdasági egységet jelentett. Világosan mutatja ezt a piaristák gazdálkodása.8 Ezzel szemben például a plébános javadalmát jelentő — esetleg 100 kát. holdnál nagyobb — földbirtok sajátosan elkülönült mind a kis-, mind a középbirtoktól, ezért tartottuk szükségesnek az „egyéb” csoport felvételét. A korlátolt forgalmú földbirtokok két csoportjának a helyével kapcsolatban merülhetne még fel kérdés. Nyilvánvaló, hogy az 500 kát. holdnál kisebb hitbizományi földbirtokok nem az egyéb földbirtokok csoportjába tartoznának, hanem az egyéni kisbirtok, illetőleg a középbirtok csoportjába, de ilyen az egész országban csak egy volt, Győr megyében. Valószínűleg a vitézi telkeket is helyesebb lett volna az egyéni kis-, illetve középbirtokhoz számítani, számuk (192) és területük (3187 kh) azonban annyira jelentéktelen, hogy elhanyagolhatónak tekintettük. A földbirtokmegoszlás vizsgálatát az általános gyakorlattal szemben helyesebbnek tartjuk elsősorban a termőterületre korlátozni. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a kisbirtok Somogy megyében a dunántúli átlagnál kisebb mértékben részesedett a termőterületből és a szántóföldből egyaránt, mindkét esetben csak Fejér megyében volt kisebb a kisbirtok részesedési aránya. Zala vármegyében a kisbirtok a dunántúli átlag fölött részesedett mind a termőterület egészéből, mint a szántóföldből. A termőterület vonatkozásában a dunántúli megyék között a hatodik, a szántóföldet tekintve a második helyen állott. Zala megye hat járásában volt magasabb a kisbirtok részesedése a termőföldből, mint Somogybán az első helyen álló igali járásban, és Zalában az utolsó helyet elfoglaló keszthelyi járásnál három Somogy megyei járásban — területileg a keszthelyihez kapcsolódva — alacsonyabb volt a kisbirtok részesedése. A szántóföldből Zala vármegye valamennyi járásában magasabb arányban részesedett a kisbirtok, mint Somogy megye járásaiban. Emellett Zala vármegyében a kisbirtok valamennyi művelési ágból is magasabb arányban részesedett, mint Somogybán. Meg kell vizsgálnunk a kisbirtok birtoknagyság szerinti további tagolódását: 99
