Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
egyenes felosztása vétetett tárgyul a nemes vármegye által. Egyúttal pedig azt is elvégezte, hogy jövendőre az extraserialistákra segedelem pénz ne számoltasson, hanem azok is, mint a többi adózók minden adót követő terheket egyeránt viseljenek. Azonban ezen végzés tellyesíttésben nem vétetvén, az imposita fizetés továbbá is megmaradott, s ennélfogva a méltóságos Magyar Királyi Helytartótanács 1792-ik esztendőben 19262-ik szám alatt költ, s azon esztendei november 5-i közgyülekezetben 25-ik szám alatt kihirdetett királyi intimátumában a fellebb éréntett felírásra visszaírta, hogy a zsidókra az imposita kivetésében, mivel azok az adón kívül türödelem pénzt is fizetnek, igazságos tekintettel légyen. Az imposita eszerént egész 1796-ik esztendeig a fellebbi megállapíttáshoz képest fizettetvén, akkoron a februárius 22-ki közgyülekezetben a kalmárok, zsidók és más rendkívül való adózók ujjabban könyörögtek, hogy mivel az adózók által tétetni szokott fuvarozások megszűntek, az adóbéli forintjokra vettetett 30 krajcároknak fizetésétül mentessenek fel. Ezen folyamodásra azon gyülekezetben 11/9-ik szám alatt hozott végzésben oda utasíttattak, hogy mivel a helységbéliek az adónak következő más terheit a könyörgők helett viselik, azokkal ezen terhek felválalásáért, amint tudnak, egyezzenek meg, ha pedig meg nem egyezhetnének, amint előbb békesség idejében szoktak, minden forintra 15 krajcárt fizessenek. Azonban, minthogy a rendes adózók a gyakori cezurialis fuvarokkal szerfelett terhelytet- tek, az 1798-ik esztendő augustus 28-ki kissgyülekezetnek 26/1-ik száma alatt költ végzés által azon rendelés, mely szerént a soronkívülvalók, akik a hoszú fuvaroktul mentesre tétettek, a szokott megváltási taxát megfizetni, és azonkívül forspontot és más kiseb fuvarozásokat tenni tartoztak, szoros megtartás véget újjabban közhírré tétetni rendeltetett. Ezen rendelés egész 1802-ik esztendeig megálván, akkoron a zsidók ismét ebbéli terhelytetésektül való felmentés véget a méltóságos Magyar Királyi Helytartótanácshoz folyamodtak. Ezen folyamodás következésében a nemes vármegye azon esztendei május 24-ki közgyülekezetben 28-ik szám alatt azt rendelte, hogy mivel az adózók azáltal, hogy a soronkívülvalók helett a hoszú fuvarokat megteszik és más az adóval öszvekötött terheket is viselnek, felette terhelytetnek. Azzal pedig, hogy a soronkívülvalók a forspontozást és kisebb fuvarokat tartoznak tenni, az adózóknak tökélletes elégtétel és könnyebbség nem szereztetett, az imposita minden adóbéli forintul 45 krajcárra felemeltessen. Azonban ezen felemelt imposita egy kirendeltségnek javallatjára az 1803-ik esztendő december 5-ki közgyülekezetben 122/23- ik szám alatt hozott végzés által a belsőkre nézve 30 krajcárra, a külsőkre pedig 15 krajcárra leszállíttatott, és 1810-ik esztendeig eképpen hagyatott, amidőn a méltóságos Magyar Királyi Helytartótanácsnak még 1808-ik esztendő november 29-rül 25309-ik száma alatt a tisztviselők részére kiszolgálni szokott forspontok eránt köz- lött rendszabásaira 1810-ik esztendő januarius 8-ki közgyülekezetben 29-ik szám alatt az rendeltetett, hogy minden személy, aki adót fizet, annak következő terheit is viselje, következve kivévén a hoszúfort, minden vendégfogadós, árendás, molnár, zsidó és más extraserialista név alatt nevezendő személyek, forspontozásra, út és híd csi93