Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

nyálasokra hajtassanak, ha pedig tulajdon ökreik volnának, még a hoszú fuvarra is fordíttassanak, és mivel eképpen a soronkívülvalók is a többi adózókkal egyformán viselik az adóval öszvekötött terheket, az extraserialitás fejében a közönség cassájá- ban béadni szokott adótul felmentettek.

Ezen végzés a megyebeli zsidóságnak ismét nem tecvén, még azon esztendei már- tius 12-ki közgyülekezetben azért folyamodott, hogy a közönséges terhekbül feloldoztatván, az extraserialisták sorában visszahelyheztessen, mely esetre a szokásban volt imposita fejében az előbbenyinél még többet is kész fizetni, azonban e részben való kérelmétül még azon gyülekezetnek 86/199-ik száma alatt hozott végzés által elvettetett. Ezen határozás után az 1811 -ik esztendő október 29-ki közgyülekezetben a molnárok és zsidók magokat a katonatartástul is feloldoztatni kérték, erre azonban a 81 / 120-ik szám alatt az végeztetett, hogy azon zsidók, molnárok és árendások, akik magok úrbéri helyet vagy a városokban házat, földet és rétet bírnak, az előbbi szokás szerént a katonatartáshoz köteleztessenek járulni, a birtoktalanok azonban a helyreállott békesség tekéntetébül eddig is még a parancsoló szükség ismét meg nem kí- ványa, attul felmentessenek olyformán azonban, hogy minden adóbéli forintra két garast jó pénzben fizetni tartozzanak. Ezen végzéssel a kanisai városbéliek meg nem elégedvén, több helyrül 1812-ik esztendő mártius 10-rül 5763-ik szám alatt költ királyi intimátum által oly értelmű folyamodások közöltetett, hogy a soronkívülvalók, nevezetessen a zsidók, kik minden fuvarozástul, forspontozástul, katonatartástul mentessek, az előbbi mód szerint a közterhek viselésére szorittassanak, ezen folyamodás következésében egy javallatnak azeránt való elkészíttése, hogy mennyi impositát lehessen az extraserialisták adóbéli tartozásának minden forintjára kivetni, és hogyan: az 1812-ik esztendő július 13-ki közgyülekezetnek 20-ik száma alatt költ végzés által egy nevezetes kirendeltségre bízattatott, amelynek a kanizsai zsidóság által a város részérül való terhelytetések eránt ugyan 1812-ik esztendő 1-ső septemberi közgyülekezetben 101/129-ik szám alatt beadott panasznak megvisgálása is kötelességül tétetett. Ezen kirendeltség 1813-ik februárius 8-ki közgyülekezetben 74/5-ik szám alatt tudósíttását megtévén, abban az extraserialisták sorában a következendőket vélte be- számlálhatóknak lenni, úgymint:

Először. A mészárosokat, kiknek semminémű birtokjok nincsen, és marháikat s lovaikat az uraságtul a mészárszékhez bírt rétjeikrül és földjeikrül tartják, vagy széná- jokat s marhájoknak tartását készpénzen szerzik meg.

Másodszor. A korcsmárosokat, akik az uraságjok borát árulják, és egyébb vagyon- jok nem lévén, marháikat és lovaikat a korcsmához bírt földbül és rétbül, vagy pénzen vett eledellel tartják.

Harmadszor. A boltosokat, akik az uraságjok házaiban laknak és egyébb vagyonok nem lévén, a megírtt mód szerint tartják marháikat.

Negyedszer. A molnárokat, akik részben bírják a malmokat, és szinte a fellebbírtt mód szerént táplálják marháikat.

94