Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

Ezeket tehát a méltóságos felperes püspök úrnak az alperes panaszlott fél ellen a tekintetes úriszékhez adott kérése folytában tellyes és alázatos tisztelettel, egyszers- mint pedig kérelemképpen bemondván, a panasz terhe alól, mellyre okot nem szolgáltatott kegyessen felmenteni méltoztasson. Annyival is inkább, minthogy a mesteremberek között többen vannak, a többi két kézimunkás emberek közt még többen, akik Egerszegen letelepedvén, nemcsak nem folyamodtak a lakhatásért, de afelől jelentést sem tettek, s nincs semmi ok, miért lehetne az alperesnek — ki a tekintetes uradalom erejével álhatott csak az egerszegi szabó céhbe — sorsa rosszabb és figyelemreméltóbb amazokénál. Ha a felperes részről nem válaszoltatna, ítéletért könyörög.

Az uradalom részéről. A panaszlott zsidó föllebbi védelmében azon gúnyolódva előadott sopánkodások mellett, hogy tudniillik ezen felvilágosodott 19. században minden ember embernek tekintetődik, és hogy ő a zalaegerszegi földesuraságtul mást nem is kért és más kegyelem néki nem is adódhatott, nincsen, hogy a közös levegő szívása Zalaegerszegen néki megengedtessen. Mellyért még folyamodni sem volt néki szükség és azért, mivel ő zsellér lévén a D. betűi Tractamentum 13. pontja őreá alkalmaztatható nem volna, ezen módon gúnyolódva előadott sopánkodások mellett azt hozta fel védelmére:

Először. Hogy ő nem lopva jött be Egerszegre, mivel ő az ittlakhatásért nemcsak a földesurasághoz, hanem tekintetes első alispán úrhoz is folyamodott, és mivel a földesuraságtul engedelmet nem kapott, 10-ik márciusban a vasárnapi innep kimenetelével estve Egerszegre bejött lakni.

Másodszor. Hogy a szabó céhbeliek őellene hamis úton járnak.

Harmadszor. Hogy a C. betűi uradalmi parancsolatnak nem engedelmeskedett azért, mivel már Egerszegen lakott.

Negyedszer. Hogy a D. betűi Tractamentum 13. pontja őreá mint zsellérre nem alkalmaztatható. Végre

Ötödször. Hogy az 1832/36. esztendei törvény 6. cikkelyének 7. szakassza is néki az Egerszegen leendő lakhatást megengedne.

Ami ezen előadásokat illeti, ezen állítások egymással valóban szembetűnőleg ellenkeznek. Ugyanis, ha a panaszlott félre mint zsellérre - az uradalom és zalaegerszegiek közt fennálló — és eddig a Zalaegerszegen leendő lakhatásra nézve pontossan megtartatott szerződési 13. pont nem alkalmaztatható, ha minden házigazdának szabad az ő házát akárki külsőnek haszonbérbe kiadni, ha az újjabb törvények is akár- mellyik zsellérnek, akárhol is leendő lakhatást megengedik, akkor miért szerzett a panaszlott zsidó olly nagy szorgalommal bizonyítmányokat avégett, hogy ezek által Zalaegerszegre leendő bevételt eszközöltessék. Miért folyamodott annyiszor az ittlak- hatási engedelemért a földesurasághoz? Mert ha a szerződési 13. pont alá nem esik, ha őneki minden engedelem nélkül itt lakni úgy is szabad volt, akkor szükségtelen volt bizonyítmányokat szerezni, fölösleges volt az itt leendő lakhatásért annyiszor folyamodni. Minekutánna tehát az uradalomnak abbéli tagadhatatlan jussát, hogy egye143