Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)

A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849

alatti oklevélre is azon bemondások mellyek a B. alatti folyamodásra bemondottak megújíttatnak, azon alázatos kérés mellett, hogy minekutánna Horvát Ferenc esküdt úr ezen pörben hozott ítéletet aláírta, mint a szabó céhnek comissariussa, mint aki a [...] alatti kegyetlenkedéseket a szabó céhbelieknek nem hogy megtiltotta volna, hanem hellyben hagyta azon szavaival, hogy „a szabók azért hatalmasok, mert nemesek, és jól teszik, hogy hatalmasok”. Azért ezen pörben leendő bíráskodástól vagy akármelly belészóllhatástól törvényessen elmozdíttasson.

Ami a második okot illeti: A C. alatti tilalmazást az alperes már akkor Egerszegen lakván, noha a házigazdájának előre megfizette az árenda-járandóságot, és azt a házigazda visszafizetni nem tudta, mégis nehogy a méltóságos uraságnak kegyelméből kiessék, annak odahagyásával is kész lett volna Egerszegről elmenni. De már alábbi szállásába más lakos költözött, és így, hacsak a város határán kívül levő gyepre nem telepedett volna a cigányok módjára, helet magának nem lelt, hiszen azomban azon gyep ismét más uraságé lévén, incolatus nélkül oda sem telepedhetett volna, és így szüntelenül az országúton futni kénteleníttetett volna, mihez képest, hogy a C. alatti tilalmazásnak eleget nem tehetett, nem engedetlenségnek, hanem tehetetlenségnek méltóztasson a tekintetes úriszék kegyessen tekinteni.

Ami az harmadik okot illed, továbbá minekutánna az egyedül azokról, akik házat vesznek, adnak vagy cserélnek és az azokbani hellyre szállásról szóll, hogy az uradalom híre nélkül ne történjen, arról pedig, hogy a házbirtokos kit fogadjon zsellérnek fel és házát hogyan használhassa, szóval azokról, kiknek házok nincs, legkevesebbet sem szóll. Azon 13. pontot az alperes ellen, kinek ámbár se vett, se cserélt háza nincs, mégis a méltóságos uraság hírével kívánt Egerszegen lakni, s alázatos folyamodásait többszerezte is, alkalmaztatni tellyes lehetetlenség.

Végre a negyedik pontra nézve. Akkor, amidőn a tekintetes nemes vármegye törvényszéke a letelepedhetési jog megadására nézve az úriszék által hozott ítéletet azon hozzáadással, hogy magát az uradalom ennek megadásában, vagy megtagadásában az úrbéri törvényszékhez pontossan alkalmaztatni köteles legyen, hellyben hagyta. Egyszersmind azt is kimondotta, hogy senkitől, aki a közbátorságot nem veszedelmezteti, sőt a közterhek viselése és a tolerantia fizetés által, úgy szorgalmaztassan gyakorlott mestersége által is, annak munkás és hasznos tagja, a letelepedést meg nem tagadja, ezt erősítvén az 1832/36 esztendei 6. törvénycikkelynek 7. szakasza is.

Minthogy az két szabó céh akkor, amidőn a méltóságos püspököt az alperes ellen igazságtalan reáfogásokkal felingerlette, megfelejtkezett az Istennek azon parancsáról, hogy szeressed felebarátodat, mint tennen magadat, de egyszermind megfelejtkezett azon igen jó közmondásról, hogy a világban egyforma természeti jussal élő embereknek élni és élni engedni kell. Kiváltképpen pedig akkor, amidőn más embertársának nem kárára, hanem hasznára él és munkálkodik a törvény által nem tiltott mestersége körében!

142