Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
57/B. Nagykanizsa, 1839. április 4. A Zala vármegye által kiküldött választmány jelentése a kanizsai városi elöljáróság választásának kérdésében. [...] a kanisai zsidó közönségnek 8. számú kérelmében a nemes vármegyéhez tett abbék folyamodása következésében, hogy a házzal bíró zsidóknak szinte mint a többi keresztény lakosoknak a városi elöljáróságnak választásában való részvételre engedetem adattassék, a jelen volt tanácsosoknak, századosoknak és számos kanisai lakosoknak eleibek adtuk, hogy mivel a földesuraság és a kanisai lakosok között kötött örökös szerződést a házzal bíró zsidók szinte mind a keresztény lakosok aláírták, következve a földesuraság azokkal és a többi keresztény lakosokkal egyformán minden legkissebb kivétel és megkülönböztetés nélkül kívánta éreztetni a szerződésnek jótékonyságát. Mivel továbbá az 1832/6. é. törvénynek 9. cikkele az elöljárók választására minden, a helyben házat és egyéb fekvő javakat bíró lakosnak minden megkülönböztetés nélkül just ád. Mégis mivel a nemes vármegye a zsidóságnak ezen most éréntett folyamodását elintézés végett a választmányra bízván, azáltal annak kívánságát nemhogy igazságtalannak és helytelennek nem nyilatkoztatta, sőt némineműképpen igazolni látszatott. Továbbá, minthogy a nemes vármegye által és annak jelentése következésében legfőbb helyen is, amint az 1838. év januarius 15-i közgyűlésnek 349. számú végzéséből kitetszik, a zsidóságnak megengedtetett, hogy az adónak kivetésekor jelen lehet, sőt jelen lenni köteleztetik is, úgy a városi számadásokat is megte- kéntheti. Végre mivel a századosság nem törvényen, hanem egyedül a városi lakosok akaratján épült hivatal, és legnagyobb köre a gazdálkodásnak rendes vezetésére terjesztődik ki. A zsidóság részéről is két személyt a századosok közé vegyenek fel oly nyilvános kikötés alatt, hogy azoknak száma kettőt soha meg ne haliadjon és még a törvény erántak másként nem rendelkezik, semminémű tisztséget és szolgálatot a városban a századosságon kívül ne viselhessenek és ezen két századost csak a házzal bíró zsidó lakosok választhassák. Azonban mindezen előladások ellenére is, ámbár az urodalom részérül is Chernely Ignátz ügyész úr kinyilatkoztatta, hogy a nagyobb nyilvánosság tekéntetébül és a gazdálkodásnak s számadásoknak biztosíttására nézve nem neheztelő, ha a századosok közé a házzal bíró zsidó lakosok közül is kettő fel- vetetődik, s jóllehet az értelmessebb felekezet is megegyezett, a kiskanisaiak pedig nyilván óhajtották a zsidóknak is a századosok sorába való iktatását. Az igen nevezetes többség mindazonáltal kinyilatkoztatta, hogy a zsidókbul századosokat a nép képviselői között el nem fogad, sőt még abban sem egyezett meg, hogy a keresztény századosoknak megválasztására is a házzal bíró zsidó lakosok voksolhassanak, hanem azokat a polgárok sorábul egészben kihagyatni óhajtotta. Ezen kinyilatkoztatás következésében a zsidó közönség részérül jelen volt képviselők viszont azt kérték, 138
